Mindszenty József születésének százhuszonötödik évfordulóján, március 29-én, a Parlament Vadásztermében adták át a Mindszenty Társaság által alapított Mindszenty-emlékérmet, amelyet idén Balás Béla kaposvári megyés püspök, Szalai Katalin, a Kairosz Könyvkiadó vezetője, Kipke Tamás író-publicista és Süveges Gergely újságíró, szerkesztő-műsorvezető vehetett át.
Utazásait, köztük magyarországi látogatásait rendszerint rövidre fogja. Alig várja, hogy visszatérhessen Dél-Franciaországba, aups-i műtermébe és a természet ölén kialakított, a szobraival folyamatosan gyarapodó szabadtéri múzeumába. Maria de Faykod legutóbb a lourdes-i keresztútjáról készült (országjáró) fotókiállításának pannonhalmi megnyitójára jött haza. Vendéglátója – a Béres Alapítvány elnöke és a vándortárlat fő támogatója –, Béres Klára társaságában ültünk le beszélgetni az alkotás és a Krisztusban való újjászületés örök mostjáról. Derűvel, komolyan; keresett és megfontolt szavakkal közelítve az elmondhatatlanhoz…
„A zenét a világ nyolcadik csodájának tartom; a földi élet fantasztikus ajándékának. Mit is énekel Messiaen operájában az angyal Szent Ferencnek? »A mennyei boldogságot csak a zene által élheted át!« Az a fantasztikus benne, hogy ehhez nem kell a mennybe menned, mert itt a földön is átélheted” – olvasom egy hazai interjúban, amelyet 2002-ben készítettek Valery Gergievvel.
Kisgyerekként láttam-hallottam először Takács Klárát, 1981-ben, Rossini Hamupipőkéjének címszerepében. Azután hosszú szünet. Az utolsó színházi emlékem vele kapcsolatban 2000/2001-ből való: Suzukit énekelt a Madama Butterfly-ban. Egy időben viszont gyakran összefutottam vele a hűvösvölgyi végállomáson, ahová a férjével, Szekeres Ferenc karnaggyal járt le vásárolni és ügyeket intézni. Legtöbbször csak üdvözöltük egymást, elvétve néhány szót is váltottunk. Tiszteletben tartottam a zárkózottságát, amit mindig a „valahonnan ismerősnek” szóló barátságos mosollyal honorált.
