Nemes Csaba

Teremtésvédelem

Vajon el tudjuk-e képzelni termőterületeinket talajborítás nélkül? Lehetséges-e mesterséges körülmények között kellő mennyiségben előállítani gabonát, kukoricát, napraforgót vagy gyümölcsöket? S a bornak való szőlő a különleges mikroklímával rendelkező és ásványi anyagokban gazdag termőterületek helyett termeszthető-e óriási üvegházakban? Ha nem is szívesen képzelünk el egy ilyen, talaj nélküli falansztervilágot, a talajok rendkívüli csökkenésének veszélye és a – már nem is annyira új – terméstechnológiai fejlesztések ezt a lehetőséget is elénk rajzolják.

Teremtésvédelem

Idén világpolitikai jelentőséggel bíró tárgyalások sora követi egymást annak érdekében, hogy megállapítsák, miként érhető el nemzetközi összefogással az éghajlatváltozás mértékének csökkentése és a valószínűsített hatások mérséklése. A megbeszélések csúcspontjára az év végén kerül sor Párizsban. A tárgyalások előkészítő szakaszának keretében néhány hete értek véget Genfben az első egyeztetések, amelyeken a remény és a szkepszis egyaránt tapasztalható volt. A megbeszéléseket követően Jean-Pascal van Ypersal, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) helyettes alelnöke azt nyilatkozta az AFP-nek: „Optimista vagyok. Lesz megegyezés Párizsban.” Ugyanakkor hozzátette: „Az a legfontosabb cél, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg a két Celsius-fokot, csupán illúzió marad; a világ ma még nem áll készen, hogy valódi megoldást találjon erre a problémára.”

Teremtésvédelem

Kína egyrészt jelenleg a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátója, másrészt az az ország, ahol egyre több az éghajlatváltozással kapcsolatos természeti katasztrófa és elemi csapás, ideértve az árvizeket és a szélsőséges száraz időszakokat. A tavalyi év újdonsága, hogy a kínai kormány megerősíti környezetvédelmi típusú hazai és nemzetközi fellépését, többek között az éghajlatváltozás kezelésére tett intézkedéseit. Különösen az energiaszektor káros anyagkibocsátásának mérséklésére helyezi a hangsúlyt.

Teremtésvédelem

Az elmúlt évre vonatkozó visszatekintések gyakran hordozzák magukban azt a veszélyt, hogy tendenciózusak, s csupán olyan tényeket és híreket emelnek ki, amelyekkel bizonyítani lehet az összegzést készítő személy előfeltételezését. Ám bármennyire is igyekeztem, a globális környezeti ügyekkel kapcsolatban valóban nem találtam jó híreket. Ugyanakkor írásom második felében olyan, a közeljövőben várható történéseket említek majd, amelyek talán a jó megoldások irányába mutatnak.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2014 áprilisában Brüsszelben a következő kijelentést tette: „A természettel nem lehet tárgyalni, az a saját törvényei szerint teszi a dolgát, és nem vár senkire.” A főtitkár ezzel a klímaváltozás elleni küzdelem fontosságára kívánta felhívni a figyelmet.

Nemzetközi tanácskozás a vállalkozások mai helyzetéről

A keresztény üzletembereket tömörítő szervezetek nemzetközi ernyőszervezete, az UNIAPAC november 28-án Budapesten tartja európai elnökségi ülését. Ehhez kapcsolódóan november 29-én konferenciát tartanak a hazai üzletemberek számára Értékek értéke címmel. A találkozó népszerűsíti az egyház társadalmi tanítását, és alkalmat ad arra, hogy bemutassák az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa által 2012- ben kiadott The Vocation of the Business Leader című dokumentum magyar nyelvű fordítását Az üzleti vezető hivatása címmel.

Teremtésvédelem

A nyáron megjelent teremtésvédelmi cikkekben már írtunk a nemzetközi közösség és az államok szerepéről, a tudósok, a civilek és a család a felelősségéről, a katolikus hívő ember megközelítéséről a teremtett világ, a minket körülvevő természet és az emberi közösségek védelme érdekében. Az előbbiek mellett különösen fontos lehet a különféle keresztény közösségek, felekezet együttműködése, közös gondolkodása ezen a téren.

XVI. Benedek pápa a Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű apostoli körlevelében a környezettel kapcsolatos gondolatoknál az ember kötelességét emeli ki, s a környezet és az ember kapcsolatát úgy mutatja be, mint az ember önmagához való viszonyát. Az enciklika hangsúlyozza „az emberi család együttműködését”, a szolidaratást, és a globális környezeti válsággal, a mértéktelen túlfogyasztással kapcsolatban kimondja, hogy egy „új életstílusra” van szükség.

Teremtésvédelem

Az 1960-as évek elején a környezeti problémákat nagyrészt helyi szennyezési problémáknak tekintették. Mára a figyelem a nagy természeti rendszerekre, az éghajlatra, a globális ökológiai rendszerekre gyakorolt hatásra, valamint a fejlődésre magára tolódott át. A legutóbbi alkalommal a nemzetközi szervezetek szerepéről írtunk. De vajon mi lehet az államok felelőssége a teremtésvédelem terén? Úgy gondolom, hogy nagyon is sok: az önrendelkezésből adódóan, valamint saját érdekeik mentén egyre több. A gazdaság szerkezete, teljesítőképessége és a környezet, természeti erőforrásaink állapota között általában szoros a kapcsolat. A gazdaság állapotát jelzi az is, hogy mennyire hatékony az anyag- és energiafelhasználás. A hatékonyság mértékének növekedése arányos a környezet terhelésének csökkenésével, s ebben a vonatkozásban megkerülhetetlen az állam szerepe a gazdasági növekedésnek a szennyezés növekedésétől való szétválasztásban.