Magukra maradt fiatal lányok, gyermekükkel egy anyaotthonban
„Hát neked meg ki az anyukád?” – nézek rá a tündéri, fekete bőrű, bongyor, egyévesforma kislányra. „Én vagyok” – válaszol egy ébenfekete hajú, hófehér bőrű, bájos fiatal nő, illetve lány. Alig húszéves lehet. Ebéd készül a Lea Otthonban, az édesanyák együtt postorkodnak a konyhában, a kicsik pedig körülöttük csibészkednek. Budapesthez közel vagyunk, de nem mondhatom meg, hol, a lakók egy része ugyanis védelemre szorul. Fiatal anyák élnek az intézményben, akik egyedül is vállalták gyermeküket. Ide menekültek, mert nincs hol lakniuk, nincs miből megélniük, nincs mellettük a családjuk, és magukra hagyta vagy bántalmazta őket a párjuk. Itt biztonságban lehetnek, együtt a gyermekükkel, és új életet kezdhetnek.