Mozsgai Katalin

Világjelenségek

A Kínai negyed című remekbe szabott Polański-film a XX. század harmincas éveiben játszódik Los Angelesben. Egyik fontos szereplője a víz- és energiaügyi hivatal nagy hatalmú vezetője, aki meghatározó szerepet játszott annak eldöntésében, hogy a rendkívül száraz években kinek, melyik gyümölcstermelő farmernek jusson több víz a Sziklás-hegységben megépített tárolókból. Akkoriban nemcsak a nyár, hanem a telek is szárazak voltak, nem esett elég hó a hegyekben, ezért nyárra nem tudtak feltöltődni a tárolók. A vízmegosztás óriási gondot jelentett, s nehezítette mindezt a kor alvilági szereplőinek közbelépése is. Napjainkban az alvilág remélhetőleg már nem játszik nagy szerepet e tárgykörben, de a szárazság egyre inkább igen. Történeti ökológiai ismeretekkel is megerősített, egybehangzó kutatói vélemények szerint az elmúlt ezer év legszárazabb időszaka pusztít Kaliforniában: az országból szinte eltűnt a víz. Több kutató hangsúlyozza, hogy ez a jelenség már szélsőségesebb annál, hogy pusztán a természetes éghajlati ingadozás megnyilvánulásaként tekinthessünk rá, sokkal inkább a globális felmelegedés egyik regionális kísérőkövetkezménye lehet.

Teremtésvédelem

Miért bánunk olyan felelőtlenül a környezeti és természeti értékeinkkel, ideértve édesvízkészleteinket is? Erre nyújt magyarázatot a következő közgazdaságtani paradoxon is. A víz–gyémánt paradoxon, avagy klasszikus értékparadoxon a közgazdaságtan történetének egyik fontos tudományos problémája, amelyet Nikolausz Kopernikusz (mások szerint John Law) vetett fel elsőként.

Az értékparadoxon azt a problémát fogalmazza meg, hogy miért lehet kevésbé hasznos javaknak (például a gyémántnak) igen magas, míg nagyon hasznos javaknak (például a víznek) nagyon alacsony az áruk. A klasszikus közgazdaságtan alapítójának tekintett Adam Smith fő művében, A nemzetek gazdagságában (1776) meghatározta az érték fogalmát, amennyiben megkülönböztette egymástól a használati értéket és a csereértéket. A víz–gyémánt paradoxon mentén Smith megállapítja, hogy gyakran a legnagyobb használati értékkel bíró dolgoknak alig van, vagy egyáltalán nincs csereértékük (áruk), míg ezzel szemben a legnagyobb csereértékkel bíró dolgoknak gyakran alig van vagy egyáltalán nincs használati értékük.

Teremtésvédelem

Idén remélhetőleg csendesebben telt az adventi várakozás, bár manapság ennek épp az ellenkezője az általános. A régebbi időkben ilyenkor, a hagyomány szerint az úgynevezett kisfarsang után advent csendes készülődést és böjtöt jelentett, nem az ajándékok utáni rohangálást, zajt és zenét, az év végi zárások őrületét. Értékes idő volt ez, amely mostanára sajnos eltűnt, ugyanúgy, ahogyan zárójelbe – vagy jobb esetben idézőjelbe – került számos más érték is. Gyakran halljuk, hogy értékvesztett világban élünk. Vannak olyan értékek – például az etikai normák –, amelyek a viselkedésünket, a gondolkodásunkat tartják keretek között, és vannak olyanok, amelyek fizikai létünket határozzák meg, mint például a természeti környezetünk. Ezek rendszerint nem önállóan, egymástól elszigetelten hatnak, hanem összefüggenek egymással, ugyanakkor manapság sajnos mindkettővel baj van.

Teremtésvédelem

A környezetvédelmi hónap immár hagyományos konferenciasorozatának egyik eseményeként rendezték meg november 13-án a Budapesti Francia Intézetben A rövid ellátási láncok jelene és jövője, az önkormányzatok lehetőségei című konferenciát. A tanácskozás fővédnöke Pierre Rabhi biogazdálkodó, filozófus, író, az „Oázis mindenütt” (Oasis en tous lieux) elv megalkotója volt. A találkozón közreműködőként részt vett többek között Pascal Chevalier, a Montpellier III. Egyetem tanára, a vidék és helyi fejlesztések mesterképzés társszervezője.

Teremtésvédelem

Az elkövetkező hónapokban várhatóan többször süllyed majd a hőmérő higanyszála a mínusz tartományba, és reggelente egyre több helyen várja csúszós út és járda a közlekedőket, a járókelőket, a munkába igyekvőket. Hosszú idők tapasztalatai szerint Magyarországon átlagosan ötven olyan nap van egy évben, amikor gondoskodni kell a közterületekre hullott hó eltávolításáról, az utak sí kosságmentesítéséről. A fagyos időjárással megnő a balesetek veszélye: legyen szó akár kisebb autós koccanásokról vagy a járdákon elcsúszó gyalogosokról.

Teremtésvédelem

Németújvár (németül Güssing, horvátul Novigrad) mintegy négyezer fős kisváros Ausztriában. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásának székhelye volt. Az írások szerint a Héder nembeli Wolfer II. Géza király engedélyével 1157-ben kezdett itt favárat és bencés monostort építeni egy régen kialudt vulkáni kúpon, a mai Várhegyen. A monostort ellátta föld- és szőlőbirtokokkal, és a pannonhalmi apát alá rendelte. A síkságból meredeken kiemelkedő sziklafalak és a kráter körül elhelyezkedő fennsík, valamint maga a határvidéki fekvés ideális körülményeket jelentettek ahhoz, hogy egy védekezésre alkalmas erődítmény épülhessen ezen a helyen. A régi favár és a kolostor helyén a nyugati határ védelmére 1180 körül III. Béla király kezdte meg a kővár építését, amelyet Novum Castrumnak hívtak (jelentése: új vár, innen származik a település neve is). Az oklevelek 1198-ban említik először e nevet. Azon kevés várunk közé tartozik, amelyet a tatárok 1241–42-ben nem tudtak elfoglalni. 1524-ben a Batthyányiak tulajdonába került. A török harcokban is fontos stratégiai szerepe volt, és katonai jelentősége egészen a XVIII. századig megmaradt.

Teremtésvédelem

Ilyentájt már készülődik a természet a télre. Felszíni vizeink nyugodtak, közöttük azok különlegesek is, amelyeket holtágaknak nevezünk. Magyarország – földrajzi helyzetéből és geomorfológiai adottságaiból adódóan – hidroökológiai szempontból igazi természeti „kincseket” mondhat magáénak. Ezek között is első helyen kell említenünk a folyó menti, elsősorban hullámtéri területeinket, amelyek a szabályozási munkák ellenére – illetve részben azok „kíméletes” végrehajtása miatt – rendkívül sok elemét őrizték meg a táj eredeti arculatának és élővilágának. Ezen a téren a tőlünk nyugatra fekvő európai országokhoz viszonyítva lényegesen előnyösebb helyzetben vagyunk, hiszen máshol nem találni olyannyira természetközeli folyószakaszokat, morotvákat, ligeterdőket vagy mocsárréteket, mint nálunk, különösen ilyen nagy mennyiségben nem. A Kárpát-medencei holtágak száma meghaladja a háromszázat. A holtágak kétféle módon keletkeztek: az anyafolyóról természetes úton való lefűződéssel vagy folyószabályozás (mederátvágás) révén. Elhelyezkedésük és méretük változatos, ám többnyire nincsenek szoros kapcsolatban az újonnan kialakult főmederrel, így vízpótlásuk csak emberi beavatkozással oldható meg. A holtágak létrejöttét tehát mind az emberi tevékenység, mind a természeti folyamatok alakítják.

Teremtésvédelem

A hazánkat átszelő Duna Európa második leghosszabb folyója, amely tizenkilenc ország között teremt kapcsolatot. Az árvízi katasztrófák történelmünk kezdete óta arra késztették az itt élő embereket, hogy az áradás ellen alkotómunkával védekezzenek. A Dunán kisebb árvizekre két-három évente, közepes árvizekre öt-hat évenként számíthatunk, míg rendkívüli árvizek általában tíz-tizenkét évenként jelentkeznek. Idén júniusban minden eddigi vízszintet megdöntő árhullám vonult le a Dunán, meghaladva a 2002-ben és 2006-ban mért értékeket is.