Vegyünk hazait

A látszólag szigorú szakmaiságot tükröző cím számos olyan témát rejt magában, amelyek alapvetően meghatározzák földi életünk jövőjét. Mit is jelent tulajdonképpen a „rövid ellátási lánc”? Biztosan hallottak már arról, hogy például a sárgarépa sokszor akár háromezer kilométert is megtesz a termelőtől a felhasználóig, pedig a szomszéd kertésztől is megvehetnénk, ami az asztalunkra kerül. A nagykereskedelmi vagy konvencionálisnak mondott élelmiszer-ellátástól eltérő helyi élelmiszer- és rövid ellátási láncok népszerűsége egyre nő. Néhány formájával naponta találkozhatunk. Ilyenek például a közvetlen értékesítési módok, a szedd magad, a termelői piac, a gazdaudvari értékesítés, illetve az úgynevezett közösségi marketing alapú értékesítés, például a szövetkezeti boltok, a fesztiválok és még sorolhatnánk. A hivatalos meghatározás szerint rövid ellátási láncról akkor beszélünk, amikor a termelők vagy a termelők csoportosulása a fogyasztóknak vagy a fogyasztók csoportosulásának közvetlenül, illetve egy közvetítőn keresztül értékesíti élelmiszertermékét.

A rövid ellátási lánc jellemzőivel, hatásaival foglalkozó agrárkutató szakemberek szerint érdemes kihasználni ezt a potenciált, hiszen többletjövedelmet biztosítva képes helyben tartani a gazdálkodót, növeli a fogyasztókban az egészséges élelmiszer iránti igényt, elősegíti a tudatos fogyasztást, és egyúttal hozzájárul a helyi kis közösségek fennmaradásához is. Észak-Amerikában és több nyugat-európai országban már több évtizedes hagyományai vannak ennek a rendszernek. Nálunk mostanában éledezik újra, pedig hagyományai hazánkban is megvoltak.


Ezt a megközelítést támasztja alá az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO azzal a döntésével, hogy 2014-et a családi gazdálkodás nemzetközi évévé tette. A szervezet célja, hogy a családi gazdálkodást a nemzeti agrár-, környezetvédelmi és szociális szakpolitikák figyelmének középpontjába helyezze.

Miért fontos, hogy minél több „hazai”, helyi termék legyen a boltok, piacok polcain? A messziről jött, nagy tételben szállított dömpingáru nemcsak a hazai gazdálkodókat teheti tönkre, hanem csökkentheti a szervezetbe bevitt tápanyagok sokszínűségét is, egyre több táplálékkiegészítő fogyasztására sarkallva a fogyasztókat. Ha nem vigyázunk, nemcsak az ebédünk és a vacsoránk készül majd ugyanabból a távoli logisztikai központból érkező répából, burgonyából és hagymából, hanem kikopik kultúránkból a termesztett növények sokfélesége is. Ez a tendencia egyre erősödik napjainkban. Ráadásul az „egyentermények” egy része ma már nem nemesítés, hanem a géntechnológia eredményeként jön létre. Na és?! — mondhatnák többen. – Kit érdekel a növények sokfélesége, ha ott van az asztalon az étel? Kit érdekel, hogy háziasszonyaink még a XX. század elején is több mint százat használtak a helyi termelőktől származó fűszernövényekből, ma pedig csupán ötöt-hatot? Csakhogy a termesztett növények és a természet sokfélesége földi életünk meghatározó alapja. Az ökoszisztémák színes hálózata védőháló, a Föld immunrendszerének legfontosabb eleme. A családban, helyi kisközösségekben történő gazdálkodás pedig a helyben lakók számára nyújt többletbevételt. A tevékenységdiverzifikáció bővíti a megélhetési lehetőségek körét, javítja a vidéki élet minőségét és eltartóképességét. Éljünk a helyi gazdálkodásban rejlő lehetőségekkel, és ne hagyjuk tönkretenni a vidéket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..