Nyírő Józsefről szólni egy monográfiában is nehéz. A szülőfalujáról, a Kőhalom közelében fekvő (valaha udvarhelyszéki) Székelyzsomborról már könnyebb. Ez azzal a kiegészítéssel igaz, hogy ez is több oldalt igényelne. Ezért ettől most eltekintünk.
Most leltározom a régi negatívjaimat, ami azért nem unalmas (egyébként az), mert olyan múltbéli emlékeket idéznek, amelyekről rég elfelejtkeztem. Így került kezembe ez a Bolognában, 1969-ben készült kép is, amely a középkor óta működő egyetem falán lévő domborművet ábrázolja.
Különös rend és összevisszaság látványa fogad, akárhányszor is elmegyek a tatai Kálvária-dombra – nézelődni és fényképezni.
A kedves Olvasók közül bizonyára sokan ismerték a jezsuita Muzslay atya nevét: ő a leuveni egyetem tanára volt, az ottani magyar kollégium alapítója és igazgatója.
Székelykeresztúr városa a Nagy-Küküllő jobb partján fekszik. A város több község egybeolvadásából, összeépüléséből keletkezett: vagyis Keresztur város, Kereszturfalva és Timafalva egybeépült községekből állt össze az idők során.
Medvesalja a mai országhatár túlfelén, Szlovákia területén található, a Cserhát északkeleti oldalán emelkedő Medveshegy és a Gortva-patak között, az egykori Gömör vármegyének Nógráddal határos délnyugati részén. Kiss Lajos megállapítása szerint egy közeli patakról kaphatta a hegy a nevét.
Szójátékkal mondhatom: Ábrány ábránd volt. Mi lesz, ha nem jutok el oda, ha nem találunk ott a faluban semmit, vagy ha nem találom meg a kulcsot?
Dr. Bibó Istvánnak (ő Bibó István édesapja) 1917-ben jelent meg egy közel száz oldalas füzete, amely a számok jelentésével, kialakulásával foglalkozik. Ebből idézek két bekezdést.