Aztán minden jól alakult, s mi ott álltunk a megáradt Berettyó mellett egy kis halmon, s csodáltuk, néztük és fényképeztük a régi monostor templomának megmaradt falait. A Bihar vármegye területén található érábrányi premontrei monostor Margitta község közelében állott, s a váradi egyházmegyéhez tartozó területen feküdt. Szerzetesrendileg pályi filiája volt, s ezen keresztül Váradhegyfokon át kapcsolódott Prémontréhoz. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt monostor alapítója és alapítási ideje ismeretlen. Annyit tudunk mindössze, hogy a monostor a Gut-Keld nemzetség törzsmonostora volt, amelyik 1234-ben már fennállott. 1294-ben állítólag a lucensisi apátság fennhatósága alá tartozott. 1365-ben Görschi Sándor fiai Darói István fiaira ruházzák át a kegyúri jogot. 1451-ben is említi az egyik oklevél a monostort. A XIV. században a protestánsoké, majd 1647-ben újra a premontrei rend birtokába kerül. A monostor megszűnésének ideje ismeretlen, valószínűleg a XVI. században a törökök alatt pusztult el, s csak a templom hajója maradt fenn, amely teljesen romos.
Oszvalt Ferenc a mostani állapotát így írja le: „A templom tetőzete teljesen elpusztult, s a nyugati homlokzat oromfala is bedőlt. Belsejét s környezetét sűrűn benőtte a bozót. A tornya már 1902-ben összeomlott, csupán kis kőhalom mutatja helyét. Látszólag a templom falaival egyvonalban épült. A feltételezett másik toronynak a felszínen nyoma nincs. A lelkész tájékoztatása szerint 1949-ig a református egyházközösség temploma volt. (Azóta ott a kertben felépült az új református templom.) Az épület vörös színű égetett téglából épült. A hajó déli falán lévő négy ablak magasan fent van a párkányzat alatt. A legkeletibb ablak alatt, ez a mellékelt fényképen is látható, befalazott ajtó vagy árkádnyílás. Van-e több is a falon, a vakolat miatt nem állapítható meg. Az ajtónyílás is téglával falazott. Az ablakok kívül és belül ferdén kiképzettek. Az északi falon a déli ablakokkal egymagasságban, középtájon egyetlen ablaknyílás, kisebb a déli fal nyílásainál. A szentély félköríves záródású, jóval alacsonyabb a hajónál, kicsiny boltozata még ép. A szentély ablakai szintén félkörívesek, s ferde síkúak. A hajóban kőből vagy téglából rakott szószék nyomai vannak.” Az itt látható kép egy, a középkori Magyarország premontrei emlékeit bemutató kiállításon is szerepelt. A fotók mellé Szent Ágostontól válogattam szövegeket. Most, hogy jegyzeteim között lapozok, ráakadtam arra az idézetre, amelyet e kép alá tettem, s ahonnan a cím is származik: „Ha pedig a feledésre emlékezem, jelen van az emlékezés meg a feledés is.” Talán csak erről szól ez a szomorú rom.
