Azért bocsátom ezt előre, mert az ő neve jutott eszembe Kárpátalján, amikor Nagymuzsaly középkori templomát felkerestem. A falunév ugyanis (a pusztában álló Kismuzsaly romtemplomával együtt) a szláv „Muzsla” személynévre megy vissza.
A Bereg vármegyei Muzsaj már 1232-ben két részből állott: keleti felében királyi népek laktak (Ugocsa és Bereg valaha a „szent királyok” vadászó erdeje az Árpád- korban), a nyugati rész a királyi uradalom gondnokának tulajdona volt. Keresztelő Szent Jánosról elnevezett kőtemplomát 1337-ben említik. (Muzsaly 1545-ben tért Kálvin hitére.) „A templom egyhajós, szentélye a hajóval azonos szélességű és a nyolcszög három oldalával zárul – írja Deschmann Alajos. – Kőgyámokon nyugvó félkörös diadalíve éppen csak jelzi a hajó és a szentély elválasztását. A két rész lényegében egy összefüggő teret alkot. A szentély kívül támpilléres, de a hajó oldalain is vannak támpillérek, mert mindkét tér bordás boltozattal fedett. A szentélyt egyszerű zárókőbe összefutó boltozat, a hajót összetett megoldású hálóboltozat zárja címerpajzsos zárókövekkel. A bordák profilja hornyolt felületű és késő gótikus jellegű.
A templomba két bejárat vezet. A nagyobbik a nyugati kapu, félköríves körteprofilokból és hornyokból alkotott kerettel, a kisebbik a déli oldalon, két támpillér között fatornácos előcsarnokból nyílik, csúcsíves záródású, az előbbinél egyszerűbb, körteprofilos. A hajó ablakai vakmérművesek, míg a szentély ablaka egyszerű csúcsíves.” A templom mellett álló, a képen is látható fa harangtorony a XVII. század közepén épült. Szent Ágoston azt írta Krisztusról, hogy ő „kezdettől hangzó örök Ige”, Keresztelő Szent János – aki a templom védőszentje, s aki határvonal az Ó- és Újszövetség között -, „időben hangzó hang”. Valamiért ez jutott eszembe e messziről is jól látható templomról, amelyet közelről is érdemes megnézni.
