Marosszentimre templomáról most szólok harmadszor. Harmadszor és utoljára. Amikor másodszor jártam itt, és írtam róla, annak oka az volt, hogy Gyulafehérvárról az út a falu mellett vitt el, és letértem, hogy megnézzem, milyen állapotban van az a templom, amelyről Jékely Zoltán 1936-ban egyik legszebb és legszomorúbb vallomását írta.
A betlehemezés hazánkban többszereplős, népszerű és elterjedt karácsonyi dramatikus játék, amely valaha iskolai előadás céljára készült. A játék egyik főszereplője csaknem mindenütt a süket öreg pásztor, akinek tréfás félreértései a humor – néhol a vaskos humor – forrását képezik. Vagyis bőven van nevetés, amelyről így „tudósít” az egyik szöveg:
1989 után, amikor újra szabad volt betlehemezni, több faluba elmentünk gyűjteni és fotózni. Az egymás melletti községeket járva az volt a szép és érdekes, hogy miként alakultak át az egyes változatok és a viseletek. Az is érdekelt, hogy negyven-ötven év elteltével a fiatalok kitől is tanulták az elfelejtődött énekeket és szövegeket.
Van, aki szerint 1060-1063 között I. Béla alapította a kolozsmonostori bencés apátságot, mások szerint Szent László király. Az alapítás együtt járt a kolostortemplom XI. századi építésével. Feltételezik, hogy az első fából készült, amelyet hamarosan kőtemplom követett. A nagy tatárjárás teljesen elpusztította a kolostort a templomával együtt, amely csak IV. Béla 1263. évi újjáalapításával újult meg. Ekkor épült a csúcsíves templom, toronnyal.
„Őrizd szép hírünket ellenségtül, oltalmazz bennünket ár vizektül .” (Jászladányi felirat) – Ezt a képet sok évvel ezelőtt Pécsett készítettem: az egyik ház fülkéjéből nézett le rám ez a szomorú szent, akit mindannyian jól ismerünk. Tüskés Gábor és Knapp Éva 1988-ban megjelent dolgozatából (amelyből most több részt is idézek) tudom, hogy a barokk kori szenttisztelet egyik legreprezentatívabb megnyilvánulása Közép-Európában Nepomuki Szent János kultusza volt. Ez a tisztelet mindjárt szentté avatása után (1729) virágozni kezdett.
Vonattal sokat jártam Isaszeg felé, és az egyik kanyarban mindig feltűnt a dombon álló templom érdekes tornya. Most, hogy arra vitt az utam, sikerült felmenni a domboldalra, a temetőhöz, hogy megnézzem és lefényképezzem a Szent Márton tiszteletére emelt régi templomot. (Azért mondok régit, mivel a településnek van egy újabb római katolikus temploma: ez 1937-ben épült, és Szent István király a védőszentje.)
A szombathelyi Szent Márton-templomban két XVII. századi sírkő őrződött meg. Az itt látható kép az egyiket, Erdődy Györgyné Batthyány Erzsébet (1619-1674) síremlékét mutatja. Batthyány Erzsébet Batthyány II. Ferenc és Poppel Lobkowitz Éva lánya.
Az itt látható esztergomi, fehér márványba faragott sasos oszlopfő a királyi palota ásatásaiból került elő. Ma a vármúzeumban látható, és bizonyosan a hazai román kori anyag legszebben megmunkált darabjai közé sorolandó.
