Hatvan évvel ezelőtt, augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén, reggel, a zsolozsma után a bazilika szentélyében Ambrus atyával együtt (akkor ő még József volt, én meg Miklós) hallottuk a kérdést: „Mit kértek, fiaim?” A válaszunk: „Isten irgalmát és a ti testvériségeteket.”
Korzenszky Richárd bencés szerzetes Szent Benedek, Európa fővédőszentje ünnepéhez kapcsolódó írását adjuk közre.
Nyílj meg föld!
Fogadj be ég!
Törj meg föld!
Boríts be ég!
Égess meg,
földelj el,
Takarj el fényeddel!
Szent Benedek napja a tihanyi apátságban. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök a szentmisében arról beszél, hogy számítógépén megjelent egy üzenet, amely népességi adatokra hivatkozva a keresztény Európa végét jósolja. A bevándorlók – az iszlám és más vallások híveinek – körében lényegesen több gyermek születik, mint az európai keresztény családokban. Szent Benedek, Európa fővédőszentjének ünnepén emlékeztetni kell erre.
Ugyanakkor körülnézek: jól emlékszem, amikor a tihanyi apátság pusztán turisztikai látványosságnak számított, ma pedig a magyar katolikus élet egyik fontos pontja. Ez is születés. A templom megtelt zarándokokkal, akik gyalog vagy autóval érkeztek ide, s ki tudja, az érdeklődő turisták közül kit mikor ér el a megigézettség Istentől – amelyről ugyancsak Spányi püspök beszél.
Mi, akik egész életünkben a teljességre várunk, nem hagyhatjuk, hogy zavaros maradjon bennünk és körülöttünk a világ. Tiszta értékrendet kell kialakítani magunkban. Az értékrend elveket jelent. Kell, hogy tiszta, világos elveink legyenek.
Schelken Pálma halálára – 2002-ben, hét évvel ezelőtti rövid naplófeljegyzésem: „Április 6., szombat. Délelőtt kiállításmegnyitók. Alexay Zoltán, Búza Barna, Németh János a három művész. Fotók és plasztikák. Faragó Laura éneke vezeti be, majd Schelken Pálma néni mondja el a Búza-kiállítás megnyitóját.
Harminc éve hunyt el Mécs László – Kevés költő van a magyar irodalomban, akivel kapcsolatban olyan heves indulatok támadtak a kritikusok körében, mint Mécs László. Harminc éve halt meg, november 11-én helyeztük testét nyugalomra Pannonhalmán, a Boldogasszony-kápolna kriptájában. Mondhatjuk, hogy élete nagyobb részét száműzetésben élte: a minden ízében felvidéki, jászóvári premontrei szerzetes pap, költő nem tudta és nem is akarta felejteni, hová tartozik.
