Egy élet elgondolkodtató története

A mindenség elmélete című film megtekintése után két dologban biztosak lehetünk. Az egyik, hogy az izomsorvadásban szenvedő világhírű fizikus, Stephen Hawking alakjának zseniális megformálásáért Eddie Redmayne Oscar-díjat fog kapni. A másik pedig az, hogy aki eddig nem konyított a fizikához, az ezután sem fog. Ugyanis a címmel ellentétben a film a legkevésbé sem szól tudományos problémákról, teóriákról vagy olyan elméleti kérdésekről, amelyeken a néző még napokon át rágódhatna.

Kinyitható e-könyv

A technika szédületes gyorsasággal fejlődik, s bizonyára olvasóink között is akadnak szép számmal olyanok, akik a hagyományos könyvek mellett, netán helyett elektronikus könyveket olvasnak.

Régóta folyik a találgatás arról, hogy az e-könyv végleg kiszorítja-e a papíralapú könyveket a piacról, s ha igen, mikor. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez előbb-utóbb bekövetkezik. Az más kérdés, hogy azon a napon jelen sorok írójának valószínűleg a szíve szakad meg. S talán nem én leszek az egyetlen, aki hasonló érzéseket él majd át.

„Ölelj meg!”

A kollektív bűnösség a XX. század egyik legrémisztőbb elve, amely nem múlt századi találmány, de talán az elmúlt évszázad „fejlesztette tökélyre”, és óriási pusztítást vitt véghez emberi sorsokban, életekben, lelkekben.

Néhány hónapja egy régi fotóra akadtam az interneten. A fotón két aktivista látható, akik nagy transzparenst cipelnek ezzel a felirattal: Ki a svábokkal! A fénykép az 1940-es évek derekán készült. Jómagam bő harminc évvel a fotó elkészülte után születtem, mégis, ahogy néztem a képet, furcsa érzés kerített hatalmába. Noha, jól tudom, német ajkú felmenőim közt volt néhány, akiknek hajdani történelmi szerepvállalására enyhén szólva sem lehetek büszke. De azt is tudom, hogy a család (leginkább az ártatlanok, akiknek semmi közük nem volt a politikához) meg is bűnhődött miattuk (helyettük).

Gondolatmegálló

Buszra (vonatra, villamosra) várni, ha az embernél nincs újság, könyv, netán mindent tudó okostelefon, néha embert próbáló feladat. Az ember áll, néz maga elé, s ha elég fáradt, gondolkodni sincs ereje. Legszívesebben olvasna, olvasgatna, figyelne valamit. De a megállókban sokszor csak trágár falfirkákat, százéves leszakadt plakátokat vagy az ellopott menetrend hűlt helyét veheti szemügyre. Vagyis némely buszmegállóban várakozni felér egy enyhébb fokú emberkínzással. S ha a busz nem jön, az eső pedig csak szakad… semmi jóra nem számíthatunk.

Újranyomtatják a vizsolyi bibliát

A Károlyi-biblia (protestáns gyakorlatban: Károli-biblia) avagy vizsolyi biblia a legrégibb fennmaradt (és ma is használt) teljes, magyar nyelvű Szentírás. Károlyi Gáspár és lelkésztársai fordították le magyar nyelvre, a könyv kinyomtatásában pedig Mantskovits Bálint nyomdász segédkezett. A Biblia nyomtatását 1589. február 18-án kezdték meg Vizsolyban. Idén február 18-án, tisztelettel adózva az elődöknek, ismét nyomtatni kezdik.

„A futást nem lehet elrontani”

Lelkesítő beszélgetés Monspart Sarolta világbajnok tájfutóval

 

Monspart Sarolta világbajnok tájfutó a szédítő magasságokat és a sötét mélységeket egyaránt megjárta. Tudja, milyen érzés elsőként átszakítani a szalagot, de ismeri az utolsóként célba érők erőfeszítéseit is. Sokéves munkával felépített ragyogó sportkarrierje egy szempillantás alatt ért véget 1978-ban. A végzetes kullancscsípés utáni évtized nem a győzelemről, hanem a kitartásról szólt. Bár e kettő olykor egy és ugyanaz. Sarolta élsportolóból lett másokat mozgásra ösztönző szakember, aki ma is lelkesíti a mozogni vágyókat. Tavaly töltötte be hetvenedik életévét, de már találkozásunk pillanatában világossá vált számomra: ő is azok közé tartozik, akiken nem fog az idő. Ugyan olyan megszállott, lelkes, mint amilyennek 1972-ben megismerte az ország. Vele beszélgettem pályája indulásáról, sikerekről, megpróbáltatásokról, újrakezdésről, egészségmegőrzésről, és természetesen a futásról, amit soha nem késő elkezdeni.

Debütált a csodazongora

Családunkban még hosszú évtizedek után is derülten idézzük fel azt a napot, amikor egyik testvérem négylábú zongorát rajzolt zeneiskolai vizsgalapjára. Őt egyébként remek zenei tehetséggel és jó rajzkészséggel egyaránt megáldotta a Teremtő. Ugyanakkor január óta már az is elmondható róla, hogy a jövőbe is látott.

Az év elején bemutatott új, magyar fejlesztésű „csodazongora” ugyanis egy cseppet sem hasonlít hangszertestvéreihez. Hét évig készült, és Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész ötletéből született.

Távolról…

Búcsú Vízy Dorkától

 

A Szalézi Szent Ferenc-díj idei átadása nem múlhat el anélkül, hogy ne emlékeznénk meg az éppen egy hónappal ezelőtt, karácsonykor elhunyt Vízy Dorottyáról. Dorka a Kossuth rádió műsorvezetője volt, és 2006-ban kapta meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szalézi Szent Ferencről, az újságírók védőszentjéről elnevezett sajtóösztöndíját.