Negyven éve hunyt el Fekete István – A könyv tavaly télen akadt a kezembe. Végtelen és szürke január volt, amelyben az ember estefelé bekucorodik a házba, és elalvás előtt még olvasna valamit. Áll a polc előtt, és egyszer csak ráakad egyre, amiről tudja, még dolga van vele.
Milyen lány az, aki regényt olvas?! A negyvenes évek szorgos, kispolgári világában hangzott el ez a kérdés. Jószívű, de szigorú nagyanyám volt az, aki így feddte meg olvasni szerető bakfis anyámat. Ő ezért asztalfiókból olvasta Az arany embert, hogy aztán a vaskos kötetet nagyanyám közeledő lépteire könnyűszerrel bármikor eltüntethesse. Anyám könyvekért folytatott lánykori harcának is köszönhetem, hogy a mi családunkban szabad volt olvasni. Sőt, az olvasás gyakran jelentette magát a szabadságot.
Mucha-kiállítás Pécsett – Virágok, indák, buja vonalvezetés, titokzatos és gyönyörű nőalakok. Leomló, dús fürtök. Szépség és báj, törékenység és finom erotika. Nem titkos édenkertbe, csak egy varázslatos kiállításra invitálom a kedves olvasókat. Bár a szecesszió rajongói minden bizonnyal nem tiltakoznak az ellen, ha Alfons Mucha világát édenkerthez hasonlítom.
Jézus szenvedéstörténetét a magát mintegy kétezer évig kereszténynek valló Európa megszámlálhatatlanul sok művészeti remekműben ábrázolta. A festmények, szobrok, zeneművek, irodalmi alkotások nem csupán gyönyörködtetnek, de a nyitott lelkeket közelebb is viszik a szenvedés és a feltámadás titkához. Nem tudnék akár csak egyet is kiemelni közülük azzal a felkiáltással: számomra ez a legkifejezőbb, ez a legfontosabb. Mégis van egy művészeti alkotás, amely már hosszú évek óta újra és újra beépül ünnepi készületeim közé. Keresztény kultúránk remekeinek korához képest nagyon fiatal alkotás, korosztályom számára keletkezésének ideje mégis olyan történelem már, amelyben legtöbbünk, ahogyan e sorok írója is, még meg sem született.
Százhuszonöt éve született Kosztolányi Dezső – Nehéz dolog ez az évfordulósdi. Mostanában majdnem minden napra jut valamilyen világnap, minden év valakinek a nevével fémjelzett esztendő.
Aznap fejfájással ébredt. Ritkán gyötörte ilyesmi, de ha időnként rátört, tudta, a napja nem lesz könnyű. A függönyt elhúzva a maradék életkedve is elszállt. Tegnap már tavasszal kecsegtetett az időjárás, de az a reggel megint visszafordult a télbe.
Urunk bemutatásának ünnepén, február másodikán van a megszentelt élet ünnepe. Azokért imádkozunk és adunk hálát ezen a napon, akik különleges célra szentelték életüket a katolikus egyházban. Azokért a szerzetesekért, szerzetesi jellegű közösségek tagjaiért imádkozunk, akik szavukkal, a legkülönfélébb területeken végzett munkájukkal és imádságukkal hirdetik a megváltás örömhírét. Férfi és női szerzeteseket kérdeztünk hivatásukról.
A magyar kultúra napja, a magyar himnusz megírásának emléknapja – Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Ilyenkor országszerte nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények. S ilyentájt a magyar himnuszt is talán másképp hallgatjuk, olvassuk.
