Koncz Veronika

Magyar-filozófia szakos diplomával kerültem az Új Emberhez 2003-ban. Ez idő alatt egy kisebbfajta szamárlétrát jártam be. Sokat tanultam a korban és tapasztalatban előttem járó munkatársaktól, sokat bizonyos helyzetekből, de talán a legtöbbet az interjúalanyaimtól és az olvasóktól. Márai Sándor szerint: „Az élet irtózatos zűrzavarában nincs más menekvés, csak a jól fogalmazott mondat: minden más csak esküszegés vagy halandzsa.” A jól fogalmazott mondatért viszont mindennap meg kell küzdeni. Igyekszem…

Arcok és vallomások a Genfest forgatagából

Szerző:

Barátság keresztények és muszlimok között

Az utóbbi időben számos kopt keresztények elleni támadásról olvashattunk a sajtóban: a muzulmánok templomokat gyújtottak fel, romboltak le Egyiptomban, emberek ezrei hagyták el az országot. Az egyiptomi Sally Samir kopt keresztény. Szeretettel beszél a muzulmánokról.

– Elhatároztam, hogy szeretettel fordulok mindenki felé, akivel találkozom. Mindegy, milyen a bőrszíne, a vallása vagy a nemzetisége. Megfogadtam, hogy mindenkivel úgy bánok, hogy különlegesnek érezhesse magát. A legtöbb barátom muszlim. Közös programokat szervezünk, beszélgetünk, énekelünk. A kairói „Tartozom valakihez” projekt keretében mi, keresztények gyönyörű falfestményeket készítettünk, iskolafalakra festettünk. Meghívtuk muzulmán barátainkat is, s ők is örömmel jöttek, segítettek. Amikor elkészült az alkotás, a kormány kitalálta, hogy nem lehet iskolafalakra festeni, és helyreállították az eredeti állapotokat.

A testvériség és a béke hídjain

Szerző:

Genfest-találkozó Budapesten

A múlt hétvégén nem mindennapi rendezvénynek adott otthont a magyar főváros. A Fokoláre mozgalom meghívására nyolcvanöt ország tizenkétezer fiatalja látogatott Budapestre. A Genfest-hétvége mottója ez volt: „Építsünk hidakat!” Sokezernyi fiatal arról tett tanúságot, hogy nemzetközi szinten is lehetséges az összefogás és az együttműködés az igazán fontos emberi értékek megvalósítása érdekében. Két újságoldal aligha elég arra, hogy teljes egészében bemutassuk azt az örömteli négy napot, amelynek ideje alatt nemzetek, kultúrák és vallások találkoztak. De megosztjuk olvasóinkkal a hétvége legszebb pillanatait, és bemutatunk néhány olyan fiatalt, akik beavattak bennünket a „hídépítés” fáradságos és szép munkájába.

Gyerekszáj

Szerző:

Kirakat

Két és fél éves Marcsi lányunkkal november táján a városban sétáltunk, és egy kirakatban csokimikulások és piros csokicsizmák sorakoztak. Elragadtatva felkiáltott: „Ó, mennyi Mikujás, meg vannak jábak is.”

Több mint sportverseny…

Szerző:

A paralimpiáról mindig kevesebb szó esik, mint az épek olimpiájáról. Pedig a résztvevők ugyanakkora (ha nem nagyobb) erőfeszítéssel készülnek a versenyre, és győzelmük, sikerük nem pusztán sportgyőzelem, sportsiker. Az augusztus 29-én kezdődő londoni paralimpián hazánk is szép számú versenyzővel képviselteti magát.

De tudjuk-e, honnan ered a verseny ötlete, és kik voltak az első paralimpikonok?

„Hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet”

Szerző:

Évtizedek óta ismerjük a borúlátó jóslatot, amely szerint a könyvkiadás napjai meg vannak számlálva. A Gutenberg-galaxist sokáig „csak” az a tény veszélyeztette, hogy az emberek többségét egy ideje nem érdekelték a könyvek. Ma pedig azt látjuk, hogy akik még szeretnek olvasni, azok is egyre inkább az elektronikus könyv felé fordulnak.

Szeptemberi elválások és elvárások

Szerző:

Holnap becsöngetnek. Sok magyar család életében a szeptember gyökeres változást hoz. Útnak indulnak a csöppségek az első közösség, az óvoda felé, hátizsákos hétévesek lépik át az iskola küszöbét, kiskamaszok integetnek a kollégium ablakából, egyetemista „gólyák” töltik ki a kemény fedelű leckekönyvet. Elválásokat és elvárásokat hoz a szeptember. Uzsalyiné Pécsi Rita neveléskutatóval, a pécsi Megyer-városi Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium vezetőjével, négy fontos életszakasz fordulójáról és nehézségeiről beszélgettünk.

– Az első nagy elszakadás a család életében az, amikor a gyermek bekerül a közösségbe, legyen az bölcsőde vagy óvoda. Hogyan lehet megkönnyíteni az elválást?

– Ha egy kisgyermek ebben a helyzetben nem akarja elengedni az anyukája kezét és sír, az a természetes ragaszkodás jele. Szülőként talán nem is esne jól, ha gyermekünk szó nélkül, vissza se nézve besétálna a nagy kapun. Az biztos, hogy körülbelül négy és fél éves korára minden kicsi beleérik az óvodáskorba, de háromévesen még egyáltalán nem biztos. Ne éljük meg tragédiaként, ha az elválás nem megy egyik napról a másikra. Hagyjunk neki időt, legyünk türelmesek.

Gyerekszáj

Szerző:

Tovább

Négyéves unokámmal a helyi templom nyolcórás gyerekmiséjére mentünk. Természetesen izgett-mozgott egész idő alatt. A prédikációt zengő hangon mondta Bence atya. A szentbeszéd közben az atya némi hatásszünetet tartott. Rituska jó hangosan közbeszólt: „tovább”.

Halmschlager János,
Pilisvörösvár

Szívtisztás

Szerző:

Nyár közepén járta be a világsajtót az a kép, amely a magasból fényképezve egy szívet formáz, méghozzá fákból. Nem is lenne ebben semmi meglepő, hiszen a kertészek és a parképítők gyönyörű alkotásokra képesek, ám a szív alakú tisztásról eddig senki sem tudott. Egy hőlégballonozó vette észre, amikor Gloucestershire környéke fölött lebegett. Lefényképezte, aztán a képeket átadta a sajtónak. A brit lapok sem tétlenkedtek, hamarosan kinyomozták, kinek a keze munkáját dicséri a szépséges jelenség.