Koncz Veronika

Magyar-filozófia szakos diplomával kerültem az Új Emberhez 2003-ban. Ez idő alatt egy kisebbfajta szamárlétrát jártam be. Sokat tanultam a korban és tapasztalatban előttem járó munkatársaktól, sokat bizonyos helyzetekből, de talán a legtöbbet az interjúalanyaimtól és az olvasóktól. Márai Sándor szerint: „Az élet irtózatos zűrzavarában nincs más menekvés, csak a jól fogalmazott mondat: minden más csak esküszegés vagy halandzsa.” A jól fogalmazott mondatért viszont mindennap meg kell küzdeni. Igyekszem…

Erdők, mezők patikája

Szerző:

A gyors ütemben fejlődő orvostudomány áldásait mindannyian ismerjük. Ugyanakkor, míg a kutatólaboratóriumokban egymást érik az újabb és újabb felfedezések, addig egy ősidőktől fogva létező tudás mindinkább a múlt részévé válik. A tudományos szemlélet annak idején, jogosan, megkívánta, hogy a szakemberek az orvoslás területéről száműzzék a babonát és a kuruzslást. Ám sajnos – amint az gyakorta megtörténik – a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy Isten áldott patikájáról, vagyis a gyógynövényekről mit sem tudnak. Szabó György, a Bükkszentkereszten élő füvesember nagy szolgálatot tesz: nem hagyja, hogy déd- és ükanyáink gazdag kincsestára, a gyógynövények ismerete végképp feledésbe merüljön.

– Hogyan tett szert erre a nem mindennapi tudásra?

– Hatéves voltam, amikor a nagyanyám, aki népi gyógyító javasasszony volt, tanítani kezdett. Nyolc éven keresztül, amikor csak lehetett, vitt magával az erdőbe, a mezőre, és amit ő elsajátított az őseitől, azt a tudást átadta nekem.

Gyászmunka másképp

Szerző:

Fauja Singh, pandzsábi szikh származású brit maratoni futó abbahagyta a versenyzést. Aki nem tudja, ki ő, valószínűleg nem érti, mi ebben a hír. A „turbános tornádónak” is nevezett férfi azonban százegy esztendős, és ami szintén érdekes, versenyszerűen csak nyolcvankilenc éves kora óta fut. A február végén rendezett hongkongi maraton után jelentette be visszavonulását. A Nagy-Britanniában élő szikh futó, akinek védjegyévé vált sáfrányszínű turbánja és hosszú, fehér szakálla, egy óra és harminckét perc alatt tett meg egy tíz kilométeres távot.

Remény a neve

Szerző:

Bálint napján született a budapesti állatkert új kedvence: az elefántbébi. A kiselefánt nem kapott azonnal nevet. Gondozói megvárták, míg anyja engedi őt megvizsgálni, hiszen a névadáshoz még egy elefánt esetében is szükséges tudni, fiú-e vagy lány. A névválasztásba az újszülött rajongóit is bevonták. Interneten lehetett szavazni, s a voksok több mint fele az Indiában elterjedt Asha névre érkezett, amely szanszkrit nyelven annyit jelent: remény.

Az elefántbébi szülei egy európai tenyészprogram keretében érkeztek Budapestre. Assam, az apa 2009-ben, Angele, a mama 2010-ben. Angele vemhességéről tavaly nyár óta tudtak a szakemberek, de a kisborjút csak májusra várták. Asha hetvenöt kilóval és nyolcvanöt centivel jött a világra.

Gyerekszáj

Szerző:

A nő örök

Bíborkát a nővére befújta egy kis parfümmel, erre ő megjegyezte: „Most olyan, mintha nő lennék.”

Szerencs(e)

Győr és Pápa között lakunk félúton. A hírekben Borka is hallotta, hogy lemondott a pápa. Erre ő: „Szerencse, hogy nem Győr mondott le, mert apa ott dolgozik, és apának muszáj dolgozni.”

Okos nadrág

Boglárka, húga nadrágját nézve, egyik nap így szólt: „Emlékszem, ez a nadrág még az enyém volt.” Mire Bíborka: „Igen, de most már rám nőtt.”

Így is mondhatjuk

Borka az esküvői fotónkat nézegette, és megjegyezte: „Itt összebarátkoztatok.”

Makó Zsoltné

Várjuk kedves Olvasóink leveleit, melyekből lehetőség szerint válogatunk.
E-mail: koncz.veronika@ujember.hu
Levélcím: 1053 Budapest, Papnövelde utca 7.
A borítékra írják rá: Gyerekszáj

Er­dé­lyi tör­té­ne­tek

Szerző:

Örök­ség-so­ro­zat: Sen­kálsz­ky End­re

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2012)

 

Eu­ró­pa leg­idő­sebb, a kö­zel­múlt­ban még szín­pad­ra lé­pő szín­mű­vé­sze. A ro­má­ni­ai ma­gyar szín­ját­szás apos­to­la idén már a ki­lenc­ven­ki­len­ce­dik évé­ben jár. Ván­dor­szí­nész­ként kezd­te Jódy Kár­oly tár­su­la­tá­nál. Pá­lya­fu­tá­sát át- meg át­szőt­ték a tör­té­ne­lem vi­ha­rai. Ta­nú­ja volt a ko­lozs­vá­ri Nem­ze­ti Szín­ház el­or­zá­sá­nak, és ő ját­szot­ta a Bánk bán cím­sze­rep­ét, ami­kor a ma­gyar tár­su­lat 1945. jú­ni­us 1-jén vis­­sza­köl­tö­zött Ko­lozs­vár­ra. Ta­nú­ja volt a ko­lozs­vá­ri né­ma­film­gyár­tás ko­rá­nak, és együtt dol­go­zott a le­gen­dás szí­ni igaz­ga­tó­val, ren­de­ző­vel és né­ma­film­al­ko­tó­val, Janovics Je­nő­vel. A ko­lozs­vá­ri tár­su­lat si­ke­res da­rab­ja­i­ban ka­pott mél­tó, nagy sze­re­pe­ket. Szá­mos ha­zai ki­tün­te­té­se mel­lett a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság Ér­de­mes Mű­vé­sze cí­met is ki­ér­de­mel­te.

A sá­tán ku­tyá­ja

Szerző:

Ka­na­dai kri­mi (2000)

 

Sir Arthur Conan Doyle hí­res re­gé­nyé­ből több film is ké­szült már. Egy nap vi­dé­ki kör­or­vos ke­re­si fel Sher­lock Holmest (Matt Frewer), a le­gen­dás de­tek­tí­vet. Be­szá­mol pá­ci­en­se és ba­rát­ja, Sir Baskerville ha­lá­lá­nak kü­lö­nös kö­rül­mé­nye­i­ről. Lá­to­ga­tá­sa so­rán el­me­sé­li azt az év­szá­za­dos le­gen­dát, amely sze­rint a Baskerville csa­lá­dot ször­nyű átok sújt­ja: va­la­men­­nyi le­szár­ma­zott­já­ra vé­res, bor­zal­mas ha­lál vár, mi­vel a kö­dös és ki­et­len láp­vi­dé­ken egy ör­dö­gi lény ólál­ko­dik, ar­ra vár­va, hogy le­csap­jon ál­do­za­tá­ra. Holmes meg­bíz­za hű se­gí­tő­tár­sát, dok­tor Watsont, hogy kí­sér­je el az if­jú örö­köst Baskerville Hall­ba, és se­gít­sen fényt de­rí­te­ni a rej­tély­re. A ko­mor kas­tély és a kö­rü­löt­te el­te­rü­lő ki­halt pusz­ta­ság mint­ha va­ló­ban ter­mé­szet­fe­let­ti tit­ko­kat rej­te­ne. Csak­hogy Sher­lock Holmes sze­rint a nyo­mok bűn­tény­re utal­nak…

A di­a­dal­ív ár­nyé­ká­ban

Szerző:

An­gol háborús drá­ma (1984)

 

A film Erich Maria Re­marque 1945-ben meg­je­lent re­gé­nye alap­ján ké­szült, amely­ben a II. vi­lág­há­bo­rú előt­ti évek ele­ve­ned­nek meg a Pá­rizs­ban élő né­met emig­rán­sok szem­szö­gé­ből. A tör­té­net 1938 őszén kez­dő­dik. A fő­hős, Ravic te­het­sé­ges né­met se­bész, aki Fran­cia­or­szág­ban kény­te­len il­le­gá­li­san ope­rál­ni. Sem­mi­re sem szá­mít már az élet­től, fő­leg sze­re­lem­re nem, de min­den meg­vál­to­zik, ami­kor meg­is­mer­ke­dik Joan­nal. Ta­núi le­he­tünk ket­te­jük vi­ha­ros sze­rel­mé­nek, s át­fo­gó ké­pet ka­punk az ak­ko­ri Pá­rizs­ról, a fé­nyes tár­sa­dal­mi es­té­lyek­től a sö­tét bor­dé­lyo­kig és az éj­sza­kai kocs­má­kig. A mű­ből két­szer ké­szí­tet­tek fil­met, elő­ször 1948-ban (en­nek a for­ga­tá­sán Remarque is részt vett), majd a most is lát­ha­tó adap­tá­ci­ót, amely­ben Anthony Hopkins ala­kít­ja Ravic sze­re­pét.

Szent he­lyek — Kopp Má­ria

Szerző:

Sze­rel­mes föld­rajz. Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő ma­ga­zin (2006)

 

A ta­valy el­hunyt ne­ves or­vos-pszi­cho­ló­gus hét év­vel ez­előtt val­lott a lel­ké­hez kö­zel ál­ló ma­gyar táj­ról: a Ba­la­ton-fel­vi­dék­ről. Kopp Má­ria Eu­ró­pa egyik leg­je­len­tő­sebb ma­ga­tar­tás­ku­ta­tó­ja volt, aki szí­vén vi­sel­te né­pünk lel­ki­ál­la­po­tát. A ma­gát egész­ség-, il­let­ve bol­dog­ság­ku­ta­tó­nak is val­ló tu­dós as­­szony fér­jé­vel, Skrabski Ár­pád­dal év­ti­ze­de­ken át ku­tat­ta, mi az oka an­nak, hogy mi, ma­gya­rok va­gyunk a leg­in­kább bo­rú­lá­tó nép, s va­jon mi je­lent­he­ti a ki­utat eb­ből az ál­la­pot­ból.