Kiss Péter

Gondolkodásomra a teológus-filozófiatörténész Nyíri Tamás volt a legnagyobb hatással. A nyitottsága, feltétel nélküli párbeszédkészsége, és az optimizmusa, hogy lehetünk korszerűen keresztények. A buzdítása, hogy igyekezzünk mindig erre törekedni, és elhinni, hogy rengeteg rossz tapasztalatunk ellenére is lehetséges. Ami magával vonja az ökumené iránti elkötelezettséget és általában mindenféle kirekesztés elutasítását is. Szociológiai tanulmányaim pedig ahhoz a felismeréshez vezettek el, hogy minden társadalom tele van megrázó igazságtalanságokkal, amelyekbe egy keresztény embernek soha nem szabad belenyugodnia. Vagyis hogy a helye mindig a legalulra szorítottak mellett van.

„Biztos oltalom szerelmed”

Szerző:

Gyertyaszentelő Boldogasszony, Urunk bemutatása és a megszentelt élet világnapja előestéjén, február 1-jén imaestet tartottak a budapesti Örökimádás-templomban. Némi újítással: idén egy házaspár is beszélt a hivatásáról, és az egyedülállók (meg az ő hivatásuk-hivatásaik) is többször szóba kerültek.

Vidám babák

Szerző:

Babákban és pelenkában gazdag, rendhagyó ünnepség volt január 23-án Budakalászon, a helyi plébánia közösségi termében. A Katolikus Karitász és a Drogerie Markt (DM) képviselője helyi családoknak adott át pelenkát, fél évre elegendő mennyiséget.

Habosító

Szerző:

A tejhabosítóval úgy jártam, mint Örkény főorvosa a cserépkályhával. Korábban azt sem tudtam, mi az, ma pedig, körülbelül egy évvel később már fölényes mosollyal hallgatom azokat, akik szerint a kávé tejhab nélkül is jó, és noha jól nevelten meghallgatom az olyan embereket, akik a beöntős helyett a kézi habosítóra esküsznek, azért akkortól fogva tudom, hogyan kell hozzájuk viszonyulnom, mire számíthatok tőlük az életben úgy általában.

Bocsánatkérés

Szerző:

Heti két napot hajléktalanszállókon töltök. Szeretném ebben a rovatban bemutatni ottani barátaimat (de a neveket, a helyszíneket, a körülményeket a személyiségi jogok védelmében természetesen minden esetben megváltoztatom). Szeretném megismertetni azokat, akiket a többség nem ismer; szóhoz juttatni olyan embereket, akiket nemigen hallgat meg senki. Nem mint hajléktalan embereket, hanem mint testvéreinket akarom őket megszerettetni. Mert a hajléktalanság tapasztalataim szerint valójában az emberi létezés tisztábban kitapintható formája, abból következően, hogy nincs, ami eltakarja: jómód, státus, tulajdon, vagy ingatlan, amelynek falai mögé az átlagember elrejtőzik. Amivel-amikkel tévesen azonosítja magát, és amelyek védelmében bátran lenézi a szegényebbeket, szerencsétlenebb sorsúakat.
Hajléktalan emberekkel találkozni annyit jelent, mint naponta újabb titkainkba belelátni, ember voltunk méltóságával, lelki kincseivel és nyomorúságával egyszerre szembesülni. Nem az övékkel, hanem mindannyiunkéval. Mivel nincsenek „ők” és „mi”: összetartozunk.