Vidám babák
Fotó: Merényi Zita

 

A budakalászi templom melletti épület kertjében kis ház, előtte nejlonnal letakart babakocsik sorakoznak a kitartóan szállingózó hóban. Odabent hatalmas játszószőnyegen anyukák és kisebb-nagyobb babák sok-sok játékkal: kisvasúttal, markolóval, babaleporellókkal, állványra fűzött, húzogatható és ütögethető gömbökkel-kockákkal, pénztárgépre emlékeztető, szá­mos-betűs, fejlesztő robot­kával. A színes zűrzavart egy karitászos mellénybe bújtatott hatalmas maci figyeli nagy jámboran, és még az sem zavarja, amikor egyik-másik gyerek időnként rátelepszik. A fal melletti kanapén két apuka üldögél „hogyan kerültem én ide?” arckifejezéssel, de azért elnéző mosollyal.
A sajtótájékoztató igencsak rendhagyó, mivel minden megszólaló zokniban van. A gyerekek között állva, a szőnyegen tartják az eseményt; van, aki nem sokkal később le is térdel közéjük. A babasereg, mintha tudná, milyen ünnepélyes pillanatok ezek, példaszerű csendben játszik, kúszik-mászik vagy ül anyja karján.
2010 táján született a gondolat a DM-nél, hogy ahány üzletünk van az országban, annyi családban lássunk el keresztapai szerepet – mondja Kanyó Roland marketingmenedzser. – Azóta sok emlékezetes esetünk volt – például lassan iskolások lesznek a négyes ikrek, akiket annak idején pelenkával támogattunk. Fontosnak tartjuk a későbbi kapcsolattartást, az általunk támogatott családok sorsának követését. Nálunk is sok anyuka dolgozik, és igyekszünk minél jobb munkahely lenni a számukra.
Joubert Lászlóné, a Katolikus Karitász gazdasági vezetője megköszöni a pelenkákat, és mint a számok embere elmondja, hogy éves szinten húszmillió forintos pelenkaadományról van szó. Aztán ő is emlékezetes eseteket idéz fel az elmúlt csaknem egy évtizedből. Például azét a már eleve ötgyermekes családét, amelybe hármas ikrek érkeztek.
A program hivatalos része ezzel le is zárult, jelenti be Kanyó Roland, bár különösebben hivatalos ez sem volt. A rengeteg fotós ekkortól mint­egy negyedórán át körülveszi a gyerekeket. Van, aki félméteres teleobjektívvel fényképezi őket, egészen közelről; olyan, mintha ritka madarakat akarna lencsevégre kapni.
Oldalt, egy asztalon hatalmas teáskanna és sok-sok süti, kínálgatják is a vendégeket bőszen a helyi karitászcsoport tagjai. Egy nagy tálban sok-sok banánszeletke, mellettük bébiételek. Egy asztallal odébb pedig a pelenkás­dobozok, amelyek többsége, mint Csongrádi Gergely karitászmunkatárstól megtudom, még odakint van a furgonban.
Fotózás és eszegetés közben Joubert Lászlónéval beszélgetek. A DM kereste meg őket annak idején, német kapcsolatain keresztül, meséli. A családokat az egyházmegyei karitászcsoportok segítségével választják ki, amelyek összedolgoznak a helyi családsegítőkkel. A pelenka komoly költség: egy darab negyven-ötven forintba kerül, és naponta négyre-ötre biztosan szükség van egy gyermek esetén. 250-270 családot segít a program, évről évre egyre jobb minőségű, azaz egyre nedvszívóbb pelenkával. A segítség a karitász révén gyakran játék-, ruha- és bútoradománnyal is kiegészül. Sőt megesett olyan is, hogy egy nehéz helyzetű családnak lakást tudtak szerezni.
Lassan a vége felé jár a nem hivatalos program is, amikor én is felmerészkedem a szőnyegre, és leülök egy anyuka mellé, hogy kiokosíttassam magam pelenkatudományilag. Balogh Szabina megerősíti, hogy ez a pelenka valóban kiváló nedvszívó hatású. Ha este 9-kor bepelenkázza vele a kislányát, reggel fél 6-ig nem ázik át. Aztán a bébiételekről beszélgetünk, amelyek közül náluk a bolognais a favorit.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..