Öt nap mobil nélkül

Egri Főegyházmegye

Önkéntesek jelentkezését várják az egerszalóki találkozóra

Az egri főegyházmegyei ifjúsági irodáról és az egerszalóki találkozó szervezéséről Federicsné Varhola Regina irodavezetőt kérdeztük.

– Az irodát 2001-ben Seregély István érsek alapította. Alapcélunk katolikus ifjúsági rendezvények szervezése, koordinációja és népszerűsítése, egyházmegyeieké, országosaké és nemzetközieké egyaránt: Nagymarosba és idén a HungaRióba is „besegítünk”. Irodánk tagja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ifjúsági bizottsága tanácsadó testületének. Negyedévente találkozunk a többiekkel: az egyházmegyék ifjúsági referens papjaival és más ifjúsági irodák képviselőivel. Ilyen alkalmakkor beszélünk például olyan kérdésekről is, hogy melyik egyházmegye hány fiatalt tud támogatni, hogy eljuthasson a pécsi HungaRióra. Az Egri főegyházmegye idén kilencvenet. A teljes költség huszonhatezer forint lenne, az egyházmegye és a püspöki konferencia is nyolcat áll ebből, így a részt vevő fiataloknak csak tízezer forintot kell fizetniük.

A tarisznya, amelyet le kell tenni

Országjáró

Miskolci Exarchátus

Tóth Klára a gyászról és a vigasztalódás útjairól Férjével, Tóth Ferenc miskolc–diósgyőri parókussal április 28-án vigasztaló lelkinapot tartottak a sajópálfalai lelkigyakorlatos házban. Mit jelent az, hogy vigasztaló nap? Kiket hívtak meg, hogyan készültek rá?

– Fontosnak érzem, hogy elöljáróban pár szót mondjak magunkról. Három leányunk közül a legnagyobbik középsúlyos értelmi fogyatékos, a nagyfiunkat pedig három éve elvesztettük, miután motorral elütötték. Mindegyik súlyos terhe az életünknek. Kristóf halála után nagyon nehéz volt mindkettőnknek, mégis meghatározó kegyelmi időszakot éltünk meg abban az időben. Ebben fontos szerepet játszott többek között az is, hogy sokan vigasztaltak bennünket, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy sajnálkoztak. Sokszor egyházi körben is hárítunk, ha veszteségre, sorscsapásokra, a fájdalmainkra terelődik a szó. Talán túl könnyen mondjuk másoknak: „Az Isten majd megsegít”, és hisszük, hogy nem „illik” a kínjainkról beszélni, mert az arra utal, hogy nem elég erős a hitünk.

„Az egyház az evangelizációért van”

Hugyecz János a bűnbánat szükségességéről és a hitben való növekedésről

Az első pünkösd szereplőinek könnyű volt – gondoljuk sokszor –, hiszen leszállt rájuk a Lélek, és ajkukra adta Isten dicséretét. Nem voltak kételyeik, túláradt bennük Isten szeretete, így kérdés sem lehetett, hogy az örömhírt tovább akarják vagy tudják-e adni. Mi, mai keresztények viszont sokszor vagyunk bizonytalanok e téren. Hugyecz János, az Érseki Papnevelő Intézet prefektusa az Országos Lelkipásztori-teológiai Napokon elmondott előadásában meggyőzően érvelt amellett, hogy az egyház új pünkösdje és minden hívő személyes pünkösdje nélkül nincs új evangelizáció sem.

Borkóstoló másképp

Az év elején megtartott egri lelkipásztori napok egyik leginkább várt programja Kató Ágota és Csaba borkóstolós fóruma volt. Nagy meggyőzőerővel számoltak be az evangelizáció általuk szorgalmazott rendhagyó formájáról.

– Körülbelül hatvanan jöttek el a fórumunkra. Ismét megtapasztaltuk, hogy a bornak mekkora vonzereje van – még akkor is, ha csupán beszélünk róla – mondja Kató Csaba. – Az evangélium hirdetését legtöbbször fontos előkészíteni, de ehhez szerencsére rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre.

Szolgálat Miskolcon

Országjáró

Egri Főegyházmegye

Koós Ede, az Egri főegyházmegye érseki biztosa és romapasztorációs referense Miskolcon, a Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskola és Óvodában dolgozik. Szívügyének érzi a keresztény szellemű oktatás-nevelés előmozdítását, ezért ott volt a Keresztény Pedagógiai Műhely megálmodói között.

Facebook-oldalán megosztott egy példázatot, amelyben egy jól kereső apa elviszi vidékre hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, mennyire szegény emberek is vannak a világon, és így ráébressze, milyen szerencsés családban él. Ám a fiúcska éppen az ellenkezőjére jön rá: azt látja, hogy szegény vendéglátóik boldogabbak, mint ők, mert több idejük van, és jobban figyelnek egymásra.

„Nem hallják a szívem panaszát”

Találkozás a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által támogatott Underdog zenekarral

– Noha légvonalban körülbelül ötven méterre vagyunk, olyan bonyolult idejutni, hogy inkább kocsival jövök magukért – mondja a telefonba Kocsis Mihály –, és ez a képtelenül ható állítás máris izgalmas kalanddá változtatja számomra az Underdog zenekarral való találkozásunkat. Néhány perces, kanyargós autóutunk egy erdőn át vezet, és ettől úgy érezzük, mintha egészen magunk mögött hagynánk a várost, sőt mintha egyenesen egy másik világba érkeznénk. Nemsokára kiderül: csakugyan ez történt.

Az épület, amelyben a zenekar próbaterme van, a máltai szeretetszolgálat idősotthona. Már messziről hallani, hogy zajlik a próba, akkora a zenebona, ám ez a lakókat – mint megtudjuk – a klubszoba szerencsés elhelyezkedése miatt egyáltalán nem zavarja. Ezt kissé meseszerű elemnek érzem, de kezdem megérteni: eljött a pillanat, amikor el kell engednem „az erdőn túli világ” szabályait, „bölcsességét”.

„Többet beszélünk a Szent Családról”

Országjáró

Miskolci Exarchátus

A görögkatolikus hittanosok versenysorozatáról és a hittantanítás hasznáról

Márciusban hittanversenyeket rendeztek a miskolci exarchátusban; a győztesek, a kerületek legjobbjai április 13-án Edelényben mérik majd össze tudásukat. Hogyan zajlanak és mire jók az ilyen versenyek? Miben különbözik a görögkatolikus hittan a rómaitól? A témáról Poráczki Máténé, Magdikát kérdeztük, aki korábban hittant tanított, és a Múcsonyban rendezett forduló egyik szervezője-lebonyolítója volt.

– Körülbelül tíz évvel ezelőttig Múcsony volt az eperjesi egyházkerület központja, itt működött a helynökség. Múcsony Kazincbarcikához közel fekvő, festői település, amelynek valamivel kevesebb mint négyezer lakosa van, jórészt görögkatolikusok. Gyönyörű temploma (képünkön) egy dombon áll, parókiája kúria jellegű. Hat község hittanosai érkeztek hozzánk március 9-én, szombaton; körülbelül harminc gyerek vett részt a versenyen, mind állami iskolákba járók. Az egyházi iskolások számára külön versenyt rendeztek, de a továbbjutók áprilisban, Edelényben már velük is versenyezni fognak.

„Jézus mindenkitől szegénységet kért”

Vértesaljai László jezsuita a szentatya megválasztásának hátteréről

Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires-i érsek pápává választása világra szóló meglepetés volt – még saját rendjében, a jezsuitáknál is. Úgy tűnik, Ferenc pápa új, „lazább” stílust, közvetlenebb kommunikációt, a korábbinál több humort akar meghonosítani a Vatikánban. Milyen megfontolások húzódhatnak meg e mögött?

Milyen reményekkel, aggodalmakkal tekintett a pápaválasztás elé?

– Egyre erősödött bennem a reménykedés. Azért imádkoztam, hogy olyan Péter-utód szülessen, amilyenre leginkább rászorulunk. Soha eddig nem éltem még meg ennyire tudatosan a pápaválasztást. Nem találgattam, hogy ki lesz, de azon eltöprengtem, milyen karakter következhet a nagy lelkipásztor, II. János Pál és a nagy formátumú teológus, XVI. Benedek után. Valami olyasmire jutottam, hogy a következő pápának nem kell kivételesen kiemelkedőnek, „rekordernek” lennie valamiben, sokkal lényegesebb az, hogy harmonikus, jól integráló személyiség, a remény embere legyen.

Nem fontos, hogy sokat utazzon, mert nemcsak a távoli vidékeknek, hanem Rómának, a kúriának is jó pásztorra van szüksége. Jellemző adat Ferenc pápáról, hogy Buenos Aires-i érsekként egyházmegyéje összes papjának adott egy saját mobilszámot, és biztosította őket arról, hogy éjjel-nappal hívhatják, ha fontos ügyről van szó. Így közvetlen kapcsolatot teremtett a papjaival, nagy bizalmát jelezve irántuk. Baráti, testvéri, és nem adminisztratív kapcsolatra törekedett velük. Ez a személyes, bizalommal teli szál az, amely élettel töltheti meg a hivatalos kuriális kapcsolatokat. Hozzájárulhat ahhoz, hogy nagyobb transzparencia, vagyis átláthatóság, és így nagyobb nyíltság jellemezze az egyház központjának működését.

Melyek az egyház életének azok a kihívásai, amelyekre válasz Bergoglio érsek pápává választása?

– A társadalmi igazságosság ügye feltétlenül ilyen. Sokat beszélünk róla, fontos egyházi dokumentumok taglalják a témát, nagy művek születtek a megvalósítására, de az egyház egészét nem járta át. Pedig Jézus mindenkitől szegénységet kért. Sokszor és szívesen delegáljuk a társadalmi igazságosság általános feladatát egy-egy intézménybe, pedig még a karitász léte, tevékenysége sem ment fel a saját illetékesség alól. Jó látni a „tömegközlekedő” Bergoglio pápát, vagy éppen a kongregációra esőben is kerékpáron siető lyoni bíborost. Meglehet, hogy Ferenc amolyan „gyalogos pápa” lesz.


Történelmi döntés született: az első jezsuita pápát választották meg (és Bergoglio bíboros volt az egyetlen jezsuita a pápaválasztó bíborosok között). Hogyan hat ez a rendre, melyek az első reakciók?

– Meglepett a megválasztása, minthogy esélytelennek tartottam őt, gondolom, sok rendtársammal együtt. Rendünk vezetése elég sok bírálatot kapott az utóbbi évtizedekben, biztosan joggal is. Azt talán nem látta mindenki, hogy a Jézus adta szabadság nevében próbálunk főként a „határokon” jelen lenni, a krisztusi értékeket élni, képviselni… Ehhez tartozik a kérdezés bátorsága. Jézus barátainak, és nem szolgáknak hívta az övéit, és ennek a testvéri kapcsolatnak az alapja a kölcsönös bizalom volt. Bergoglio bíboros pápává választása egészen biztosan visszahat a rend életére. Már a bíborosok gyors döntését is az óriási bizalom jelének tartom.

Miért esik az átlagosnál nagyobb hangsúly a jezsuitáknál a szociális igazságosságra, az evangéliumi szegénységre?

– Ezt Jézus maga így látta. Prófétai erővel szól a gazdagság veszélyeiről, a szegényeknek hirdeti az evangéliumot, melléjük áll, az ő sebeiket kötözi be, de a Zakeus-féle gazdagokat is lesegíti a fáról, hogy emberré legyenek. Szent Ignác egész életét áthatotta ez a radikális, Jézus-szerű szegénység. A társadalmi igazságosság szolgálata pedig egyik mai szellemi módja a szegények szolgálatának, valójában prevenció, megelőző gondoskodás, hogy ne kelljen nélkülözni… Újra meg újra hangsúlyozni kell: nem egyes rendek, nemcsak a papok vagy a karitatív jótékonysági szervezetek feladata, hanem minden egyes ember kötelessége, hogy a maga módján – de Jézus nevében – részt vegyen benne. A jezsuita pápa bátor névválasztása – Francesco, il Poverello, Ferenc, Isten Szegénykéje – arra utal, hogy Péter új utóda alapgondolattá, elsődleges küldetésévé tette ezt a szolgálatot egy olyan korban, amely hosszú évek óta gazdasági és etikai válsággal küzd.

Mik lehetnek azok a sajátosságok, amelyek jezsuita voltából adódóan jellemzik majd Ferencet pápaként?

– Úgy érzem, a jezsuita mentalitás belső szabadsága árad belőle: ez tűnik ki a gesztusaiból, ahogyan megszólítja az embereket, ahogy pápaként is buszra száll, vagy maga fizeti ki a számláját a hotelben, ahol a konklávé megkezdése előtt lakott. Igen, ez új stílus, új lelkület. A Lélek munkája, amely megújítja a föld színét, még a Vatikánban is.