Vértesaljai László jezsuita a szentatya megválasztásának hátteréről
Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires-i érsek pápává választása világra szóló meglepetés volt – még saját rendjében, a jezsuitáknál is. Úgy tűnik, Ferenc pápa új, „lazább” stílust, közvetlenebb kommunikációt, a korábbinál több humort akar meghonosítani a Vatikánban. Milyen megfontolások húzódhatnak meg e mögött?
– Milyen reményekkel, aggodalmakkal tekintett a pápaválasztás elé?
– Egyre erősödött bennem a reménykedés. Azért imádkoztam, hogy olyan Péter-utód szülessen, amilyenre leginkább rászorulunk. Soha eddig nem éltem még meg ennyire tudatosan a pápaválasztást. Nem találgattam, hogy ki lesz, de azon eltöprengtem, milyen karakter következhet a nagy lelkipásztor, II. János Pál és a nagy formátumú teológus, XVI. Benedek után. Valami olyasmire jutottam, hogy a következő pápának nem kell kivételesen kiemelkedőnek, „rekordernek” lennie valamiben, sokkal lényegesebb az, hogy harmonikus, jól integráló személyiség, a remény embere legyen.
Nem fontos, hogy sokat utazzon, mert nemcsak a távoli vidékeknek, hanem Rómának, a kúriának is jó pásztorra van szüksége. Jellemző adat Ferenc pápáról, hogy Buenos Aires-i érsekként egyházmegyéje összes papjának adott egy saját mobilszámot, és biztosította őket arról, hogy éjjel-nappal hívhatják, ha fontos ügyről van szó. Így közvetlen kapcsolatot teremtett a papjaival, nagy bizalmát jelezve irántuk. Baráti, testvéri, és nem adminisztratív kapcsolatra törekedett velük. Ez a személyes, bizalommal teli szál az, amely élettel töltheti meg a hivatalos kuriális kapcsolatokat. Hozzájárulhat ahhoz, hogy nagyobb transzparencia, vagyis átláthatóság, és így nagyobb nyíltság jellemezze az egyház központjának működését.
– Melyek az egyház életének azok a kihívásai, amelyekre válasz Bergoglio érsek pápává választása?
– A társadalmi igazságosság ügye feltétlenül ilyen. Sokat beszélünk róla, fontos egyházi dokumentumok taglalják a témát, nagy művek születtek a megvalósítására, de az egyház egészét nem járta át. Pedig Jézus mindenkitől szegénységet kért. Sokszor és szívesen delegáljuk a társadalmi igazságosság általános feladatát egy-egy intézménybe, pedig még a karitász léte, tevékenysége sem ment fel a saját illetékesség alól. Jó látni a „tömegközlekedő” Bergoglio pápát, vagy éppen a kongregációra esőben is kerékpáron siető lyoni bíborost. Meglehet, hogy Ferenc amolyan „gyalogos pápa” lesz.
– Történelmi döntés született: az első jezsuita pápát választották meg (és Bergoglio bíboros volt az egyetlen jezsuita a pápaválasztó bíborosok között). Hogyan hat ez a rendre, melyek az első reakciók?
– Meglepett a megválasztása, minthogy esélytelennek tartottam őt, gondolom, sok rendtársammal együtt. Rendünk vezetése elég sok bírálatot kapott az utóbbi évtizedekben, biztosan joggal is. Azt talán nem látta mindenki, hogy a Jézus adta szabadság nevében próbálunk főként a „határokon” jelen lenni, a krisztusi értékeket élni, képviselni… Ehhez tartozik a kérdezés bátorsága. Jézus barátainak, és nem szolgáknak hívta az övéit, és ennek a testvéri kapcsolatnak az alapja a kölcsönös bizalom volt. Bergoglio bíboros pápává választása egészen biztosan visszahat a rend életére. Már a bíborosok gyors döntését is az óriási bizalom jelének tartom.
– Miért esik az átlagosnál nagyobb hangsúly a jezsuitáknál a szociális igazságosságra, az evangéliumi szegénységre?
– Ezt Jézus maga így látta. Prófétai erővel szól a gazdagság veszélyeiről, a szegényeknek hirdeti az evangéliumot, melléjük áll, az ő sebeiket kötözi be, de a Zakeus-féle gazdagokat is lesegíti a fáról, hogy emberré legyenek. Szent Ignác egész életét áthatotta ez a radikális, Jézus-szerű szegénység. A társadalmi igazságosság szolgálata pedig egyik mai szellemi módja a szegények szolgálatának, valójában prevenció, megelőző gondoskodás, hogy ne kelljen nélkülözni… Újra meg újra hangsúlyozni kell: nem egyes rendek, nemcsak a papok vagy a karitatív jótékonysági szervezetek feladata, hanem minden egyes ember kötelessége, hogy a maga módján – de Jézus nevében – részt vegyen benne. A jezsuita pápa bátor névválasztása – Francesco, il Poverello, Ferenc, Isten Szegénykéje – arra utal, hogy Péter új utóda alapgondolattá, elsődleges küldetésévé tette ezt a szolgálatot egy olyan korban, amely hosszú évek óta gazdasági és etikai válsággal küzd.
– Mik lehetnek azok a sajátosságok, amelyek jezsuita voltából adódóan jellemzik majd Ferencet pápaként?
– Úgy érzem, a jezsuita mentalitás belső szabadsága árad belőle: ez tűnik ki a gesztusaiból, ahogyan megszólítja az embereket, ahogy pápaként is buszra száll, vagy maga fizeti ki a számláját a hotelben, ahol a konklávé megkezdése előtt lakott. Igen, ez új stílus, új lelkület. A Lélek munkája, amely megújítja a föld színét, még a Vatikánban is.