Kály-Kullai Károly

Felkészülő

„Az első találkozás a kliensekkel egyszerre könnyű és nehéz. (Nem szeretem a kliens szót. Tudományoskodó, távolságtartó, személytelen.)
Egy anya és a lánya fordult hozzám segítségért. Két nő.

Az anya tehetetlen, kétségbeesett, ennek következtében a túlzásoktól sem mentes. Végre van, akire ráöntheti panaszáradatát, végre van, aki talán átvesz valamit terheiből. Vajon hányszor mondhatta el eddig a történetüket? Kinek? Miért? Mit várhatott az őt eddig meghallgató elutasítóktól? S vajon valóban elküldték érdemi beszélgetés nélkül?

Felkészülő

Monológ II.

Részlet egy segítőbeszélgetésből:

„Biztosan sok rosszat mondott el rólam az anyám. Hát én is mondhatnék róla egyet s mást …

Egyedül nevelt, az apámat nem ismertem. Furcsa volt kisgyerekként felfedezni, hogy a családokban apa is van. Amikor erre rácsodálkoztam, valamivel mindig elterelte a figyelmemet. Édességet kaptam, fagyit, süteményt. Aztán feltűnt – talán már óvodás lehettem –, hogy egyre korábban próbál ágyba dugni, amikor én még játszani szerettem volna. Egyszer, amikor már úgy gondolta, hogy alszom, átmentem a másik szobánkba. Egy férfival volt. Másnap rákérdeztem, hogy ő volt-e az apukám. Ez a jelenet többször is megismétlődött…

Felkészülő

A szülő

„Már több helyről is elküldtek, pedig telefonon is elmondtam a problémánkat, meg személyesen is megjelentem. Borzasztó! Hát senki sem érti, hogy nagy bajban vagyunk?

Értse meg, hogy én mindent megpróbáltam már, kérem, segítsen!

A gyerekem koraszülött volt, hét és fél hónapra született. Kénytelen voltam dolgozni, mit dolgozni, hajtani végig. A kedvesem, amikor megtudta, hogy gyerekünk lesz, lelécelt, eltűnt, felszívódott. Külföldön vállalt munkát. Fogalmam sincs, hol él jelenleg. Néha kapok tőle egy elég jelentős összeget, sokkal többet, mintha gyerektartást fizetne, így nem is próbáltam törvényes útra terelni a keresését. Ha néha megadta a címét, küldtem neki fotót a kislányunkról.

Felkészülő

„Tudom, nehéz gyerekkorod/gyerekkora volt…” Ugye, sokszor hallottuk már ezt a mondatot, és mi is voltunk már olyan helyzetben, amikor ezt mondtuk. Sokféleképpen lehet hangsúlyozni: empátiával, iróniával, viccesen, kényszeredetten, gúnyosan. Ám bárhogyan is ejtsük ki ezeket a szavakat, általában nem gondolunk a mondat tartalmára. Pajzsként használjuk magunk és a másik ember között, s rövidre zárjuk ezzel a mélyebb találkozás lehetőségét.

Felkészülő

„Mindannyian függők vagyunk.” Elismert szakemberek, addiktológusok tételmondatként állítják, hogy így van, sokan pedig értetlenkednek. Én? Függő? No, nem!

A dependencia szó latin eredetű. Ha szófejtőként tekintünk rá, könnyen megtaláljuk benne a következő tartalmakat: függ, lóg, fel van függesztve valahová, lelóg, nincs alapja. Átvitt értelemben: nem teljes, nem szilárd, megoldatlan, befejezetlen.

Felkészülő

Magda nővér közel lakott hozzánk. ’89 után nem költözött be rendje újjáalakult központjába, hanem maradt saját egyszerű, de praktikusan berendezett házacskájában, s később ott is hunyt el. Amikor reggelente munkába indultam, ő már rendszerint hazafelé tartott a hajnali szentmiséről.

„Szegény fiatalok! Mi van a fiataljaival?” – kérdezte gyakran. Soha nem volt egyetlen ítélkező szava sem, csak aggódás és féltés élt benne a szenvedélybetegek iránt. Néhány rövid esetismertetés után általában könnyezve engedett utamra.

Felkészülő

Advent. Karácsony. Újév. Az egyházi év és a polgári naptár jeles ünnepei. A kereskedelem és a médiumok megkülönböztetett figyelemmel koncentrálnak erre az időszakra. A villódzó ünnepi világítás, a karácsonyi vásár egyre növekvő árnyakat próbál elfedni. Az ingyenes ételosztások sorai egyre hosszabbak, ahogyan az ételt osztókkal készült interjúk is. „Hatvankilencen szembesültek Zacher fejével újév reggelén” – tudósított több hírportál a közismert toxikológus munkájáról. Kis hír a szenvedélybetegekről, a függőkről. A segítő bosszankodik. Megint a jó és a rossz, a fekete-fehér megkülönböztetés. Mi is van az árnyékban?
„Csak egy estét bírj ki, hogy ne igyál! Ez a szeretet ünnepe, ennyit megtehetsz értünk!”

Felkészülő

„Mindannyian függők vagyunk.” A szülők és a hozzátartozók is?!

A segítő több mint húsz éve hall telefonon és személyesen is ilyen és ehhez hasonló mondatokat:

„Van egy tizenhét éves fiunk. Kirúgják az iskolából, mert drogozik, emiatt állandóan hiányzik.”

„Nem bírom tovább! Meglopott a gyerekem. Teljesen tönkretesz.”