Jelenits István

Húsvét negyedik vasárnapján az evangéliumot Szent János könyvéből vesszük. A magyar misekönyv így vezeti be a perikópát: „Abban az időben Jézus azt mondta tanítványainak…” A szövegkörnyezetből azonban világosan látszik, hogy Jézus itt nem a tanítványaihoz, hanem inkább az ellenfeleihez intézi szavait. Az evangéliumi szakaszt ez a mondat előzi meg: „Nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók” (Jn 10,26).

A virágvasárnapi szentmisék evangéliuma szokatlanul hosszú: Jézus teljes szenvedéstörténete, az A évben Máté, a B-ben Márk, az idei C évben Szent Lukács írása szerint. A biblikus tudomány nagyon valószínűnek tartja, hogy a három közül Márk szövege a legelső. Máté és Lukács ismerte, felhasználta, s némileg átdolgozta ezt. Lukács többet változtatott rajta, mint Máté. Nemcsak kiegészítette eggyel-mással, finoman, de határozottan változtatott a tónusán is.

Az evangéliumok figyelmes olvasója megállapíthatja, hogy ezen írások Jézust többnyire sok ember társaságában idézik elénk: a tóparton, egy-egy vendégszerető ház asztala mellett, a zsinagógában vagy épp egy lakodalmon. Jeruzsálembe tartó zarándokok közt találkozunk vele, aztán a templom csarnokában emeli fel a szavát. Talán csak János ír arról, hogy egyszer-egyszer kettesben is elbeszélgetett valakivel: Nikodémussal az éjszaka csendjében, a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál.

Ritka dolog, hogy két egymást követő vasárnap evangéliumi olvasmánya olyan szorosan összetartozzék, mint a múlt vasárnapi meg a mai szentmisében felolvasott evangéliumi szakasz. Jézus visszatér abba a faluba, amelyben nevelkedett. A falubeliek, régi ismerősei már hallottak arról, hogy másutt tanítóként fordult az emberekhez, csodákat is művelt közöttük. Most izgatottan várják szombaton a zsinagógába, hogy előttük is megnyilatkozzék.

Szent Lukács evangéliumában arról olvasunk, hogy születésének éjszakáján pásztorok köszöntötték Jézust. Máté egy későbbi történetet beszél el.

Mit hirdet János, Zakariás fia? Az evangélium görög szövege szerint „a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára”. A szentmisén más magyar fordítást olvasunk, nem a megtérés, hanem a bűnbánat keresztsége szókapcsolatot.

Márk evangéliumában húsz-egynéhány alkalommal olvasunk arról, hogy Jézus vitába száll egy-egy írástudóval vagy az írástudók kisebb-nagyobb csoportjával. Most, Jeruzsálemben, passiójának napja előtt nem velük, hanem róluk beszél: eléggé szigorúan.