Egy férfi leborul Jézus előtt. Nem csodát kér tőle, mint annyian mások, hanem útmutatást: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus mintha nem bíznék ebben a lelkesedésben. Szinte visszautasítja a hízelgő megszólítást: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” Aztán – választ se várva – olyasmire mutat rá, amit a kérdezőnek nem tőle kell megtanulnia: „Ismered a parancsokat.”
Iskolában vagy a templomban – ez itt a kérdés? – Manapság nemigen gondolunk arra, hogy az iskola alig néhány évszázada kapott olyan központi szerepet az ember és a társadalom életében, mint amit mi szinte magától értetődőnek tekintünk. Az ókorban és a középkorban csak egy szűk csoportnak volt szüksége iskolás műveltségre. Az emberek túlnyomó többségét a család készítette föl az életre, a fiatalok saját tapasztalataikkal gyarapították ügyességüket, tudásukat, később azon igyekeztek, hogy gyermekeiknek azt adják tovább, amit maguk a szüleiktől kaptak.
A mai evangéliumi szakasz Jézus nyilvános működésének jelentős fordulópontját idézi elénk. Megkérdezi a tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?… És ti kinek tartotok engem?” Péter a tizenkettő nevében válaszol – közös hitvallásuk nem esik egybe a közvéleménnyel.
Ezekben a hetekben az egymást követő vasárnapokon a negyedik evangélium hatodik fejezetének szakaszait olvastatja velünk az egyház. Az egész kompozíció a kenyérszaporítás történetével indul, a továbbiakban ennek az értelmét bontja ki Jézus.
Tanárok, tanítók nemcsak egyetemi, főiskolai tanulmányaikkal készülnek hivatásuk gyakorlására, hanem hosszabb-rövidebb ideig tartó gyakorlati foglalkozásokon is részt kell venniük. Előbb vezető tanáruk óráit látogatják, majd a gyakorlóiskolákban maguk is tanítanak, s óráról órára megtárgyalják, mit csináltak jól, miben kell még ügyesedniük.
A Márk-evangéliumot sokáig nagyon egyszerű, naiv írásműnek gondolták a biblikus tudósok. Ma már megbecsüljük sajátos mélységét, árnyalatait. A vihar lecsendesítéséről szóló szakaszát érdemes különös figyelemmel olvasnunk.
A pünkösdöt megelőző vasárnapon Jézus mennybemenetelét ünnepeljük. Az ünnepi mise evangéliuma az idei B évben Szent Márk evangéliumából való. Nem árt tudnunk, hogy ez a könyv – a legrégibb kéziratok tanúsága szerint – eredetileg a 16,8-cal végződött, vagyis nem számolt be a feltámadott Jézus megjelenéseiről. Csupán a húsvéthajnal eseményeit idézte fel: az asszonyok üresen találták Jézus sírját, egy fehér ruhás alak (angyal?) tudtukra adta, hogy mi történt: Jézus föltámadt, Galileába várja az apostolokat.
A húsvéti idő harmadik vasárnapjának evangéliuma Lukács könyvéből való. Ennek a könyvnek utolsó (24.) fejezete érdekes módon sorakoztatja elénk a húsvét eseményeit. Először az asszonyokról olvasunk, akik kora hajnalban kimennek Jézus sírjához.
