Ivancsó István

A legnagyobb próféta

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Bizánci egyházunk június 24-én, Keresztelő Szent János születésnapján így énekel: „Megjelent ma a nagy Előhírnök… a minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása, mert a… mécses után a mindent beragyogó Fény következik, a hang után az Ige, a vőfély után a Vőlegény, hogy a körülötte való népet az Úr számára előkészítse”. Liturgikus naptárunk alapján a szenteknek nem a földi, hanem a mennyei születésnapját szoktuk ünnepelni, amikor megszületnek az örök életre. Kivételes eset tehát „az Úr tisztes és dicső prófétájáé és előhírnökéé”, Jézuson (karácsony) és édesanyján (kisasszonynap) kívül nincs is több példa rá.

„Szómmal az Úrhoz könyörgök…”

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk vecsernyéjében naponta elimádkozzuk a zsoltárossal: „Uram, tehozzád kiáltok…” (Zsolt 140,1). Szavainkkal, kiáltásunkkal fordulunk Istenhez. Számtalan más esetben is, amikor imádkozunk, megszólítjuk őt: az egyszerű suttogástól a hangos szavakon át az örömteli, örvendező, harsány éneklésig. Van tehát helye lelki életünkben a szóbeli imádságnak! Azért fontos ennek hangsúlyozása, mert a lelki élet területén volt olyan irányzat, mely meglehetősen lebecsülte ezt. Az evangéliumra alapozva, Jézus tanítására hivatkoztak egyesek, és azt állították, hogy csak a szívbeli imádság a fontos, amit otthon, „bezárt ajtók mögött” végez az ember (Mt 6,6). Mert lélek az Isten, és „lélekben és igazságban” kell őt imádni (Jn 4,24). Biztos, hogy elengedhetetlenül fontos a benső elem az imádságban, mert nélküle csak külsőséges formulát jelentene. De ugyanolyan fontos a szavakba öntés, illetve a szavakkal való kifejezés is.

Az akarat és az érzelmek

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Vannak, akik azt állítják, hogy az imádság – sőt az elmélkedés is – értelmi cselekedet. Némi igazuk van is, hiszen öntudatlanul nem lehet imádkozni, s ki ne vádolná magát azzal, még akár a szentgyónásban is, hogy figyelmetlen volt imádkozás közben. Ugyanakkor az is igaz, hogy az imádságban a szívből fakadó érzelemnek is helyet kell kapnia, mert csak így lehet igazi kapcsolattartás az Istennel. S a harmadik képességünk, az akarat sem hiányozhat az imából, mert szétszóródó figyelmünket csak ez sarkallhatja az imára.

Feltételezett jelenések és látomások

Szerző:

Az egyház Krisztus Urunktól kapott örökségként hűségesen őrzi a hitet és vigyáz annak tisztaságára. Ez a Tanítóhivatalnak is feladata, s vele együtt a Hittani Kongregációé is. Tudatosítja, hogy Isten az ő egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban megadta a végső és teljes kinyilatkoztatást az emberiségnek. Szentatyánk is megírta: „A mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig pedig már nem kell várnunk semmiféle új, nyilvános kinyilatkoztatást.”

Mindennapi kenyerünk

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Bizonyára sok imádkozó emberben felvetődött már a kérdés, szabad-e anyagi dolgokért imádkozni. Jézus egyrészt azt mondja: „Ne aggódjatok megélhetéstek felől” (Mt 6,25), másrészt viszont arra az imádságra is buzdít: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk” (Mt 6,11). Mi akkor a valódi helyzet? Azt sem tudjuk, mit kérjünk? Az atyák közül már Órigenész megpróbált választ adni erre a kérdésre azzal, hogy „a Szentlélek imádkozik az imádságainkban”, és ő „felülkér”, mert magasabb szempontból tudja, mi válik javunkra. Szent Ágoston továbbviszi a gondolatot: Istentől kérhetjük mindazokat a dolgokat, amelyeket megengedetten kívánhatunk. A keresztények ezért meg vannak győződve az ilyen kérések helyességéről.

A húsvéti misztérium beteljesedése

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Bár újabban érzékelhetünk olyan törekvéseket a magyar görögkatolikus egyházban, hogy pünkösd vasárnapján ortodox mintára a Szentháromságot ünnepeljük, majd a rákövetkező hétfőn emlékezünk a Szentlélek eljövetelére, mi mégis megmaradunk a szentírási és történelmi alapok mellett. Világos ugyanis, hogy azt az ünnepet (betakarítás, új kenyér), amelyről a keresztény pünkösd elnevezését kapta, már az Ószövetségben is a pászka ünnepe utáni ötvenedik napon tartották. (A pentekoszté jelentése: ötvenedik.) A keresztény pászka, a húsvét után szintén az ötvenedik napon következik az a nagy ünnep, amely az üdvtörténeti események megünneplésének sorában az egyszerű pünkösd nevet kapta, amely azonban a Szentlélek eljövetelére emlékezteti a keresztényeket.

Mennybemenetel

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk az ősi hagyományhoz ragaszkodik, amikor a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepli Jézus Krisztus mennybemenetelét. Az ünnep magyar elnevezése – áldozócsütörtök – nem fejezi ki a lényeget, ugyanis csak arra utal, hogy hajdanán ez volt a kötelező húsvéti szentáldozás utolsó napja. A Szentírás ugyan igazolja a negyvenedik napot (ApCsel 1,3), de az első három évszázadban még együtt ünnepelték a teljes húsvéti misztériumot, s csak a pünkösd önálló ünneppé válása hozta magával a mennybemenetel külön megünneplését is.

Aki ismer bennünket

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Kihez szól az imádság? A görög atyák számára világos a válasz, ugyanis leszögezik, hogy az imádság „a Szentlélekben a Fiú által az Atyához” irányul. Az ő elgondolásuk a szentháromsági formulákat kétféle módon mutatja be. Egyrészt a lejövetelt jelzi, vagyis azt, hogy az isteni ajándékok fölülről érkeznek hozzánk (Jak 1,17). Ez nem csupán elméleti megállapítás, hiszen a szent liturgiában naponta imádkozzuk Szent Jakab apostol levele alapján: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván tőled, a világosság Atyjától.”