Feltételezett jelenések és látomások

Az is igaz azonban, hogy az egyház életét végigkísérik napjainkig a jelenések, látomások, magán-kinyilatkoztatások. A középkorban, de már korábban is éltek misztikusok, az utóbbi időkben pedig nagyobb nyilvánosságot kapnak ezek a rendkívülinek mondott jelenségek. Az egyháznak ezért meg kellett nyilatkoznia az ügyben. A napokban nyilvánosságra hozták az eredetileg a püspököknek szóló Eljárási normák a feltételezett jelenések és kinyilatkoztatások megítéléséhez című dokumentumot, melyet még VI. Pál pápa hagyott jóvá 1978. február 24-én. Kimondatlanul is, de nyilvánvalóan ott áll e tény mögött, hogy a Vatikán felgyorsította a medjugorjei események kivizsgálását. A fő ok azonban mégiscsak az, amit Lewada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa így fogalmazott meg: „El kell ismerni, hogy ennek a fontos normatív intézkedésnek a fő tartalma mostanra teljes nyilvánosságot kapott.” Ezért döntöttek a publikálásról és a főbb nyelvekre való lefordításról. A dokumentum segíteni akarja a püspököket a feltételezett természetfeletti eredetű jelenségek megítélésének súlyos feladatában.

Miről is szól ez a dokumentum? Amint a cím jelzi, normákat ad a feltételezett jelenések kivizsgálásához. Érdemes felfigyelni rá, hogy a szöveg következetesen alkalmazza ezt a jelzőt.

A fontos bevezető három pontban vázolja fel az egyházi hatóság feladatát, miután értesült valamely jelenségről: pozitív és negatív kritériumok alapján megvizsgálni a történteket; kedvező eredmény esetén engedélyezni bizonyos nyilvános tiszteleti vagy ájtatossági formákat; a lelki gyümölcsök figyelembevételével dönteni a történtek valódiságáról és természetfölöttiségéről.



Mivel az egyház nem tévedhet, nagyon pontos kritériumokat kell megfogalmaznia az események megítéléséhez. A dokumentum első része ezeket sorolja fel (bevallottan csak „jelzésszerűen”, nem kimerítően). Csak az vezethet pozitív eredményre, ha a komoly vizsgálat legalább erkölcsi bizonyosságot tud hozni a történtekről. Különösen fontos, hogy a látomásban vagy kinyilatkoztatásban részesült személy pszichikailag, erkölcsileg, hitbelileg rendben legyen. Fontos továbbá, hogy a jelenség folyamán kapott tanítás összhangban legyen az egyházéval. Végül a pozitív kritériumok közé tartozik az egészséges tisztelet, a bőséges és folyamatos lelki gyümölcsök (például az imádság szelleme, a megtérések, a felebaráti szeretet) megnyilvánulásai. Ha a vizsgálat folyamán negatív kritériumok érvényesülnek, akkor nem lehet szó a jelenés vagy látomás természetfeletti jellegéről. Ezek elsősorban a ténybeli vagy tanbeli tévedést jelentik, de ugyancsak ilyen lehet az anyagi haszonszerzés célja, illetve a súlyosan erkölcstelen cselekedetek. Szintén negatív megítélés alá esik, ha a látomásban vagy kinyilatkoztatásban részesült személy lelkileg nem egészséges.

A második rész az egyházi hatóság eljárási módját tárgyalja. Mindenekelőtt leszögezi, hogy kötelező megindítani a kivizsgálást, ha már a természetfelettinek mondott jelenséget tisztelet övezi, de a hívek jogos igénye alapján is kezdeményezhető vizsgálat. Vigyázni kell azonban arra, hogy az eljárás még nem jelenti a jelenség természetfeletti jellegének elismerését. Figyelemre méltó, hogy a hatóság tartózkodhat is a kivizsgálástól, ha az egyház érdeke nem sérül: megtörténhet ugyanis, hogy bizonyos idő eltelte után az egész dolog feledésbe merül.

A természetfelettinek mondott események kivizsgálása mindig az egyházra tartozik. A dokumentum harmadik része azt részletezi, hogy a helyi püspöktől – a püspöki konferencián és az Apostoli Szentszéken át – a pápáig ki az illetékes ebben. Természetes azonban, hogy az első feladat a helyi püspöké.

Az illetékességi köröket nem szabad összekeverni az egyházban, s a szöveg negyedik pontja éppen erre ad rendelkezést. A döntésben végső fórum a Hittani Kongregáció, ahová nemcsak a püspök fordulhat, hanem a hívek is, de ők nem azért, hogy szembeszálljanak a püspök szándékával.

Amikor a kongregáció hivatalosan publikálta a dokumentumot, reményét fejezte ki, hogy nemcsak a püspökök, hanem a világiak számára is hasznos eligazítást tud nyújtani – a zsinati szellemnek megfelelően.