Görföl Tibor

Johann Baptist Metz prófétai intései

Azok, akik figyelemmel kísérik a katolikus gondolkodás mai erőfeszítéseit, teológiai ízlésük, kultúrájuk és tájékozódásuk szerint rendkívül széttartó véleményeket formálnak Johann Baptist Metzről. Metz esetében oly sok a teológia területén szokatlan tényező, hogy nem is meglepő, ha sokan értetlenséggel és felháborodással vagy éppen vállrándítással és tanácstalansággal fogadják rövidebb-hosszabb írásait.

A XIX. Szent István Könyvhéten május 17-én Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, valamint Spányi Antal püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke átadták a 2011. évi Stephanus-díjakat. Teológiai kategóriában Reinhard Marx bíboros, münchen-freisingi érsek, a Német Katolikus Püspöki Konferencia társadalmi ügyekkel foglalkozó bizottságának vezetője, a globális válságot elemző A tőke – Védőbeszéd az emberért című sikerkönyv szerzője, irodalmi kategóriában pedig Hárs Ernő költő, műfordító kapta a kitüntetést.

„Nem szabad banálisan beszélnünk Istenről”

Reinhard Marx bíboros társadalmi jelenléte

Teológusok már jóval a hatvanas években megkezdődött egyházi átalakulások előtt felhívták a figyelmet arra, hogy a katolikus szellemiség elmarad saját lehetőségeitől, ha minduntalan általános megfontolásokat, az emberi életre vonatkozó alapelveket és az emberi cselekvést irányító egyetemes útmutatásokat közöl. Más szóval elengedhetetlen, hogy a konkrét történelmi és társadalmi körülmények között megvalósítható cselekvésminták síkjára is lefordítsa általános meggyőződéseit. A tájékozódási pontok megrajzolásának e kétféle formája igazi művészetet, az elméleti megalapozottság, a gyakorlati jártasság, az arroganciát mellőző határozott fellépés, a problématudat, a történelmi távlatosság és a higgadtan szenvedélyes hit alig kivitelezhető egységét kívánja attól, aki a kézzelfogható problémák közepette az alapvető keresztény meggyőződésekből (princípiumokból) kiindulva határozott útmutatással (imperatívuszokkal) próbál szolgálni. Az elmúlt években elsősorban erre irányuló törekvésével hívta fel magára a figyelmet Reinhard Marx bíboros, münchen-freisingi érsek.

„Akit szenvedélyesen érdekel a Teremtő, abban szenvedélyes érdeklődést kelt

A háborítatlan együttélésnek ez a kényelmes megoldása azonban a megismerésmódok sokfélesége ellenére is egységes emberi szellem alapvetően egységes igénye miatt naivnak, sőt kártékonynak bizonyul. Szerencsés módon ezt a naivitást ássa alá a biológus Richard Dawkins Az isteni téveszme című, néhány éve magyarul is olvasható könyve (a műről a napokban kerekasztal-beszélgetést szervezett a Vigilia folyóirat és a Párbeszéd Háza), bár termékeny lehetőségeket csupán kismértékben kínál fel.

Keresztény hittételek és az élet valósága

Minél belsőbb, lényegibb és alapvetőbb valamely eleme a kereszténységnek, annál ritkábban esik szó róla belső, lényegi és alapvető módon. Annak ellenére is, hogy már régóta világossá vált: csak az tudja biztosítani a kereszténység európai megmaradását, ha kognitív szétszórtságából visszatér a legalapvetőbb tartalmaihoz, és meg tudja világítani, hogy milyen összefüggésben vannak legfontosabb tételei azzal az élettel, amelyet a legtöbben ismernek, szeretnek vagy megvetnek, kibontani vagy elviselni próbálnak.

Hallatlan erőfeszítést követel azonban annak bemutatása, hogy miként függenek össze a kereszténység elvontnak tűnő, tételesen viszonylag könnyen felsorolható és mintegy az ismert világ fölött lebegő állításai a ténylegesen élt élettel. Ha a kereszténység ma nem vonzó, akkor elsősorban éppen amiatt, mert nem nyilvánvaló, hogy mit ad hozzá egy kultúrában, kapcsolatokban, kényelemben és tudásban többé-kevésbé bővelkedő, vagyis egy átlagos európai élethez néhány elvont kijelentés (teremtés, megtestesülés, Szentháromság) elfogadása.