Palánki Ferenc püspök az ifjúsági világtalálkozóról – A magyar püspökök testületének ifjúságért felelős tagja is jelen volt a lengyelországi világtalálkozón. Palánki Ferenccel személyes tapasztalatairól, az irgalom közelségéről és a rendezvény folytatásáról beszélgettünk.
Egerszalóki találkozó – harminckettedszer
„Nem építek homokra házat, te vagy a kősziklám, Jézus” – zengte együtt félezer fiú és lány a Bükk lankáin a nyár közepén öt napon át az idei Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat himnuszát. Résztvevőként beépültünk a többségében tinédzserkorú útkeresők közé, hogy bepillanthassunk a jövő katolikus egyházába. Színpadon táncoló apácák, zúzós rockdalt végigtapsoló püspök, hajnali órákban is tömött templom a szentségimádáson – a helyszínről jelentjük…
Harminckettedik alkalommal gyűltek össze a nyár egyik legforróbb hetében felfrissülést keresve fiatalok százai Egerszalókon. Nem a településhez közeli hőforrás és a környezetében elburjánzott élmény- és wellnessközpont sokcsillagos szállásaiban nyújtózkodtak el, hanem a falu szívében, a harangtorony tövében vertek sátrat. Lelki erőmű üzemel itt már évtizedek óta, s hiába hideg a víz a zuhanyzóban, az ebédért hosszú sort kell végigállni, a kánikula kihívásait pedig légkondi helyett csupán egy terebélyes ponyva tompítja, mindez lényegtelen. Legalábbis erre utal, hogy évente rengeteg fiatal szavaz a külsőségek, az élvezetek helyett a belső építkezésre, a szív megújulására. Ami azt illeti, építkezni lehetett idén bőven, hiszen a találkozó mottója ezúttal így hangzott: „Rád építek!”
Hosszú évek óta vitatéma, vajon mit kezdjünk az örökmozgó kisgyermekekkel a szentmisén. Ha hagyjuk őket kibontakozni, az a baj, ha kizárjuk őket – és velük együtt a szüleiket is –, az a baj. A megoldás a rétegpasztorációban rejlik, amit gyerekmisének szoktunk nevezni. Megannyi egyházmegyében, egyházközségben van is rá példa, próbálkozás, miként lehet a szent cselekményeket illő, mégis a csemeték számára befogadható módon megélni, a szentmise áldozatát az ő kétségkívül aktív részvételükkel bemutatni.
Családlátogatáson a hétgyermekes Varga házaspárnál
Áll egy lakóépület a főváros határában. Tipikus családi háznak tűnik egy tipikus utcában, ám sokkal több annál. Aligha akad környékbeli, aki ne ismerné a lakóit: a Varga házaspár és hét lányuk mindenki életét megváltoztatja, feldobja, színesebbé, örömtelibbé teszi, aki csak találkozik velük. Életük a bizonyíték arra, hogy nem a pénz a boldogság forrása, hogy aki a mennyben köt biztosítást, az semmiben nem szenved hiányt, s hogy a szeretet csodákra képes. Budaörsön jártunk családlátogatóban.
Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. A 127. zsoltár első verse jutott eszembe, ám a címben említett pozitív formában, amikor megtudtam, hogy vendéglátónk házának tetőszigetelését hat ifjú hölgy újította fel a szülőkkel együtt. A hetedik csak azért nem tornázott a magasban, mert épp babát várt. Vargáék szinte mindent maguk raktak össze, maguk építettek fel, vagy ajándékba kapták az őket szeretőktől. Nem is tehettek másként, hiszen a kilencfős háztartást Károly, az édesapa évtizedek óta egyetlen pedagógusi fizetésből tartja fenn, s ezt gondozási tevékenységével szerzett jövedelmével egészíti ki Erika, a szintén tanári végzettségű édesanya. A józan ész könnyen azt sugallná, hogy meggondolatlanság ilyen labilis egzisztenciára ekkora családot építeni, ám a házaspár nagyon is meggondolta, mit cselekszik. De nem hitelekben, árfolyamokban, jó fizetésben bíztak, hanem rokonaikban, barátaikban, és elsősorban Istenükben, aki ezért cserébe gazdagon meg is jutalmazta őket.
Határtalanul
Ezzel a mottóval és a Határtalanul program jelentős anyagi támogatásával hetvenhat diákját vitte el egyhetes erdélyi körútra a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola. Május 12-én hajnalban indultak két busszal, nyolc kísérő nevelővel, és péntek éjjel a Jóisten áldásával, épségben érkeztek haza.
– Egyházi iskola lévén már a program összeállításánál is tudatosan törekedtünk arra – számol be Gévai Imre, a kirándulás szervezője –, hogy ne csak turistalátványosságokat és történelmi emlékhelyeket keressünk fel utunk során, de az erdélyi katolikusság fontos központjait is: így jártunk Csíksomlyón, Kolozsváron a Szent Mihály-templomban és Máriaradnán is, de imádkoztunk a Szent Anna-tó és a parajdi sóbánya kápolnájánál is.
II. János Pál és XXIII. János pápák szentté avatására készülve arra kértük Balog Zoltán minisztert, hogy ossza meg velünk a katolikus egyházfőkkel, az életszentséggel és a mennyországgal kapcsolatos gondolatait.
Chile közel van. Itt, a nappalinkban. A televízió, a világháló segítségével úgy követhettük nyomon a mélyben rekedt bányászok föld alatti viszontagságait, majd sikeres szabadulását, mintha magunk is a helyszínen lennénk. Míg e sorokat írom, fél szemmel a mentési munkálatok élő közvetítését figyelem az egyik hírportálon. Bár sokan – nem alaptalanul – aggódva tekintünk a digitális technológia, az életünk minden területére beszivárgó információáradat már-már korlátozhatatlan előretörésére, most itt a nagyszerű lehetőség észrevennünk a fejlődésben rejlő pozitívumokat. Merthogy e katasztrófa révén olyan üzenetek kerülhettek be a nemzetközi média vérkeringésébe és ezáltal emberek százmillióinak gondolataiba, amelyek értéket hordoznak.
Június elején dunai árhullám érkezett hazánkba, amely elsőként a nyugati végvárnak számító Győrt és környékét tette próbára. A Mosoni-Duna és a Rába a Duna főágának visszaduzzasztó hatása miatt visszafelé folyva a megyeszékhely mellett az egész Szigetközt fenyegette. Munkatársunk önkéntesként, éjszakai műszakban vett részt a védekezésben.
Csütörtök éjjel körmendi tűzoltókat kellett sokadmagammal együtt a legveszélyeztetettebb helyszínre, Győrújfalu határába szállítanom. Már az indulás is emlékezetes volt, hiszen a tűzoltóság udvarán a miniszterelnök konvoja mellett parkoltunk le. Jó volt megtapasztalni, hogy itt van velünk, köztünk a kormányfő, nem valami távoli főhadiszállásról irányít. Ráadásul a közismerten sportos politikus az aznap este Győrben játszó magyar válogatott futballmérkőzését is kihagyta, hogy minden energiájával a védekezésre koncentráljon.
