A mindig fiatal egyház arca mosolygott rám Krakkóban

Számos beszámolót olvashatunk, fotókat láthatunk az ifjúsági világtalálkozón részt vett fiataloktól a közösségi média közvetítésével. De vajon milyen élményeket gyűjtött Krakkóban egy püspök?
– Nehéz erre hirtelen válaszolni, annyi impulzus ért az elmúlt napokban: rengeteg találkozás, mosolyok. Az egyház arca mosolygott rám, egy mindig fiatal egyház arca. Fontos iránymutatást adnak Ferenc pápa elhangzott szavai, s bár együtt mutattam be vele szentmisét, mivel ezer püspöktársammal kon­ce­leb­rál­tunk, így tucatnyi méterben volt mérhető a köztünk lévő távolság. Már abba is milyen szép belegondolni, hogy a világ püspökeinek egynegyede ott volt, egyazon helyen! A közel kétmillió fiatallal együtt képviseltük az egyház egységét, gazdagságát, sokszínűségét. Itt van köztünk Krisztus – számomra ez volt a világtalálkozó legfőbb élménye és üzenete. Amikor szeretetben találkozunk egymással, valójában az Úrral találkozunk, hiszen Isten maga a szeretet. Ennek a milliónyi hívőnek a találkozása megidézte Isten Országát. Mélyen él bennem az az üzenet, amelyet a pápa a krakkói érsekség ablakából a fiatalokhoz intézett. Egy huszonnégy éves grafikusról beszélt, aki súlyos betegsége miatt már nem érhette meg a vele való találkozást. Korábban, amikor elvállalta a világtalálkozó grafikusi feladatait, nem volt túl közel Istenhez, de ez a megbízás, az, hogy Isten ügyéért fáradozott, megérintette a szívét. A pápa arra mutatott rá, hogy mind így haladunk előre a hitünkben, a szívünk megérintettsége vezet el minket Jézushoz. Igen, tragédiák is vannak, utalt rá a szentatya. Pilinszky János úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy sokszor azt mondjuk, a világ tele van problémákkal. Nem – mondja a költő –, a világ nem problémákkal, hanem tragédiákkal van tele, ezekre pedig az irgalmasság lehet a helyes válasz.

Ez az irgalmasság volt a mostani találkozó központi témája. Vajon be tudták-e fogadni a fiatalok azt a gondolatot, miszerint boldogok az irgalmasok?
– Hálás vagyok azoknak a püspöktestvéreimnek, akik a magyar katekézisek két helyszínén közel hozták ezt az üzenetet az ifjúsághoz. Én magam is két szentmisét mutattam be a magyar résztvevők körében, ezt a témát járta körül valamennyi beszéd. Azt próbálták megfogalmazni a vezérgondolatok, hogy az irgalmasság nem távoli fogalom, hanem mindannyiunk által megélhető valóság. A Világiak Pápai Tanácsa által összeállított koncepció mentén haladva a hangsúly elsőként arra esett, hogy most van az ideje az irgalmasságnak: ez a jubileumi év a leginkább alkalmas idő a kapcsolataink rendezésére. Továbblépve engedjük, hogy Isten irgalmassága megérintsen bennünket, akár tékozló fiúként élünk, akár az idősebbik testvérhez hasonlóan nehezen tudunk megbocsátani. A harmadik gondolat pedig arról szólt, hogy mi vagyunk az irgalmasság eszközei, az irgalom rajtunk keresztül valósulhat meg a világban. Nagyon szépnek tartom ezt a gondolatfüzért, ahogyan az Ószövetségtől az Újszövetségen át eljutunk a jelenig, a saját életünkig. Úgy tapasztaltam a sok-sok beszélgetés, találkozás során, hogy a fiatalok megértették: az irgalom itt van, egészen közel hozzánk.

Mit adhat egy ilyen hatalmas rendezvény azoknak, akik nem voltak jelen, legfeljebb távolról követték az eseményeket?
– Nagyszerű tanúságtétel egy ilyen világtalálkozó. Tanúság arról, hogy az egyház nem avítt intézmény, a kereszténység nem idejétmúlt, mintha Isten valamiféle régi törvényeket akarna a modern korra erőltetni. Ellenkezőleg: ez a rendezvény megmutatta, hogy Isten nem sajnálja az örömet tőlünk, nagyon szeret bennünket. A teremtés maga is az irgalmas szeretet megnyilvánulása, ahogy a megváltás sem olyasvalami, ami „jár nekünk”, hanem ajándékba kaptuk. Erről az ajándékról tett tanúságot a közel kétmillió ember Krakkóban.

Az első ilyen találkozót Szent II. János Pál kezdeményezte, akinek szándéka szerint az utolsó nappal nem érnek véget ezek a programok, hiszen a résztvevőknek küldetésük van a világban. Hogyan folytatódik ennek szellemében az idei világtalálkozó?
– Ferenc pápa pontosan ugyanezt mondta a záró­mi­sén: a világtalálkozó most kezdődik igazán, amikor ti, fiatalok hazamentek – adjátok tovább, amit kaptatok! Máris számos visszajelzés jutott el hozzám a Facebookon és más felületeken keresztül, s mindenki azt írja, milyen jó volt együtt lenni. Van, aki hazatérve azonnal gyűjteni kezdett, hogy ott lehessen majd Panamában is. Szerveződnek az egyházmegyei utótalálkozók, s lesz egy központi esemény is szeptember 10-én, a Margit-szigeten. Ez egy nagy közös utótalálkozónak ígérkezik, ahol megoszthatják és megújíthatják élményeiket a résztvevők. Az eseményből azok is meríthetnek, akik nem voltak ott Krakkóban. Együtt fogunk imádkozni a magyar fiatalokért. Nagy ünnep készülődik, ami azt üzeni, hogy a kereszténységünk csodálatos érték, nagyszerű életforma. Hitelesen megélve, fiatalos lendülettel másoknak is tovább lehet adni. Szép előzménye lesz ennek a programnak Teréz anya szentté avatása szeptember 4-én. A szeretet misszionáriusának élete hűen példázza, hogy mindannyian csodák között élünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..