Gajdó Ágnes

A Gergely-naptár életbelépése előtt december tizenharmadika a fény születésének napja, vagyis az esztendő legrövidebb napja volt. A Luca név a latin lux vagyis fény szóból ered. Számos hiedelem kötődik ehhez a naphoz. Bálint Sándor írja Ünnepi kalendáriumában, hogy „Luca napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait, próbatételeit is. Tele van főleg asszonyi kezdeményezésekkel és változatos tilalmakkal, amelyeknek hatása, következménye azután az egész új esztendőben érvényesül.”

A gyerekek varázslatos világot teremtenek maguk köré, s ha jól figyelünk, számos új ötletet kaphatunk tőlük. Bohony Beatrix és Zöld László az iparművészeti egyetem elvégzése után saját grafikai stúdiót alapított, ahol főleg reklámgrafikával és divatfotózással foglalkoztak. Ám kislányuk születése többszörösen is megváltoztatta az életüket. Az édesanya előbb illusztrációkat készített Bojána számára a családdá válás folyamatáról, majd játékokat találtak ki közösen. Az első sikert a most is kapható Madárfogóval aratták. Ekkor döntöttek úgy, hogy a jövőben játéktervezéssel és – készítéssel foglalkoznak majd, hiszen úgy vélik, nemcsak a gyerekek értelmét csiszoló nevelés a fontos, hanem az őket körülvevő tárgyi kultúra is.

A legenda szerint Szent Márton a római császár katonájaként egy hideg téli estén köpenyének felét odaadta egy nélkülözőnek. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Márton innentől kezdve Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Tudjuk azt is, hogy jó cselekedeteiért püspökké akarták szentelni. Ő azonban nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal óriási zajt csaptak, így árulva el Márton rejtekhelyét.

A Fiumei úti temető európai viszonylatban ugyan fiatalnak számít, Budapesten azonban ez a legrégebbi a ma is használatban lévő keresztény sírkertek közül. Több mint másfél száz éve működik, 1849. április 1-jén, virágvasárnap nyitották meg; 1885-ben dísztemetővé nyilvánították. A Budapesti Negyed című várostörténeti periodikában megjelent tanulmány szerzői felhívják a figyelmet a Kerepesi úti temető egyik fő különlegességére: „Minden kor, minden politikai berendezkedés kialakított a falain belül egy-egy, a hivatalos szándék szerint maradandónak szánt kultikus területet, amelyek torzói ma egymás mellett, egyidejűleg jelentik a temető reprezentatív síremlék-együttesét.” Az évtizedek során a sírkert nemcsak politikai szempontból volt érdekes, hiszen számos neves tudóst, művészt helyeztek itt végső nyugalomra, elsőként 1855-ben Vörösmarty Mihályt.

A marokverők viselete aratás idején egyszerű ruhadarabokból állt: bő „föstőszoknya”, parget alsószoknya, fehér gyolcsból varrt blúz, fejkendő. Nagyanyámék a „föstőszoknyához” való anyagot a dunaföldvári vásárban szerezték be, ahol a helyi kékfestő műhely mindig igen szép portékákkal jelent meg. A szakma vízigényessége miatt jobb helyre nem is telepíthette volna cégét 1836 körül Velis József, akinek leszármazottai továbbvitték a mesterséget.

Véget ért a nyár, kánikulára, hőségriadóra idén remélhetőleg már nem kerül sor. Az őszi erdő varázslatos színei csalogatóak, s a jó időt érdemes kihasználni túrázásra, kirándulásra. Az Új Ember hasábjain nemrég szó esett a Közép-Európán átívelő, több mint ezernégyszáz kilométer hosszú Mária-útról. Most egy rövidebb, ám egyre népszerűbb zarándokutat ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Szeptember utolsó napján Rácalmáson jártunk. Az út menti igen ötletes tökszobrok csábítottak bennünket a Duna-parti városkába. Az utcákon szinte minden ház előtt izgalmas kompozíció fogadta a látogatókat: tökbűvölő, tökpiramis, még egy templom makettet is felfedeztünk, tökéletes angyalokkal körbevéve. Tökfesztivál volt szeptember végén az Őrségben is, október elején pedig a fertőszéplaki tájházakban, ahol szabóműhelyt is avattak. A zalaegerszegiek az ősz beköszöntét ünnepelték a gébárti tökfesztiválon, s vélhetően sok odalátogató turista kedvence lett a híres zalai tökös-mákos rétes, e különleges zamatú sütemény.