Füzes Ádám

A XIII. század nagy teológusát, Aquinói Szent Tamást kérték fel úrnapja liturgikus szövegeinek megírására, aki olyan himnuszokat és szekvenciát szerzett, hogy azokat énekelve irodalmi és szellemi gyönyörűségben is részünk lesz.

A mennybemenetel misztériuma az ünnep szövegeiben – Mennybemenetel ünnepének két prefációját használjuk a mai misekönyvben. A második tömören megfogalmazza, mi is történt: „Ő feltámadása után tanítványainak valóságosan megjelent, majd szemük láttára fölemelkedett a mennybe.”

A húsvét nyolcada már rég elmúlt, az ünnepi virágok is elhervadtak a szent síron és az oltáron egyaránt. Az oltár mellett azonban ott magasodik még a húsvéti gyertya, jelezve, hogy valami rendkívüli történt és folytatódik most is.

Mivel nagypénteken nincsen szentmise, a pap és a hívek áldoztatására a nagycsütörtökön konszekrált Eucharisztiából el kellett tenni. A X. századig ünnepélyesség nélkül őrizték a sekrestyében, és a következő napon az oltárhoz vitték.

A nagyböjt hosszú készületi idejének közepén található a középső vasárnap és hét („dominica in medio quaresimae”), amely az eredetileg háromhetes készület közepét is alkotta.

A hamvazás szertartása – A nagyböjt elejének megindító szertartása a hamvazás: „Emlékezz, ember, hogy por vagy és porrá leszel.” Tizenhat éves forma lehettem, amikor először mellbe vágott e mondat: a bontakozó, magára találó fiatalság szembesült a mulandóság gondolatával.

Február 11-e a betegek világnapja, amelyhez kapcsolódóan több plébánián is kiszolgáltatják a betegek kenetét. Újra fölmerül az egyénben és a közösségben is: kik a betegek, mi a szerepük a családban, a közösségben, az egyházban.

Az ország sok templomában tartanak e héten ökumenikus imádságot. Az egyház szándéka szerint való ez, mégis fontos, hogy a plébániai közösség és papja egyaránt tudják, milyen előírások vonatkoznak erre, mit lehet és érdemes tenni egy ilyen alkalmon.