Az úrnapi processzió szavai és gesztusai – Úrnapján, pünkösd után két héttel az Eucharisztiára irányul a figyelmünk, ünnepeljük a kenyér és bor színében köztünk élő Urat. Ezt az örömünket aztán kivisszük az utcára is a körmenetben.
Húsvét negyvenedik napján ünnepeltük/ünnepeljük Jézus mennybemenetelét. Utána a várakozás izgalma következik: az apostolok várnak a megígért Lélekre, talán még bizonytalansággal a szívükben. Mi már tudjuk, mit tesz majd az ötvenedik napon a „gyenge félőkkel” a Szentlélek. Az egyház is nagy várakozással van ebben a kilenc napban, a Szentlélek kilencedében.
Április 23-án, Szent Adalbert püspök és vértanú ünnepén (az esztergom-budapesti főegyházmegye főünnepén) a védőszent miséjét mondjuk és zsolozsmáját imádkozzuk. A mise három könyörgése nem sok sajátosságot tartalmaz: kéri Istentől, hogy szent vértanúját kövessük, és érdeméből részesüljünk. A trienti zsinat reformja előtt több saját szövege is volt a szentnek. Volt például szekvenciája is, amely részletesebben bemutatta őt, ez ma a laudesben található, himnuszként.
Húsvéti jelek – A nagyszombati csend estébe hajlik, a templomokban mozgolódás támad. Az este beálltával a sírban nyugvás harmadik napja kezdődik. Ezen a napon valaminek történnie kell. Jézus feltámadt a harmadik napon. De hogyan lehet ezt „eljátszani” a liturgia nyelvén, amikor nem tudjuk, hogyan is történt? Nem is a hogyant, hanem a mit tárja elénk a liturgia. Mert azt tudjuk, hogy mi is történt.
A laetare-vasárnap öröme – A nagyböjt felén túl értünk. A keresztelendők már letették első vizsgáikat, örül az anyaszentegyház, hogy új tagokkal gyarapszik. A húsvét felé tartó negyvennapos böjti, sivatagi vándorlásunknak java részét megtéve örömmel állunk meg. Már szinte ide látszik Jeruzsálem, Isten városa. A mise énekei között többször is visszatérő 121. zsoltár eredetileg a Jeruzsálembe zarándoklók öröméneke volt, amellyel beléptek a fáradságos út végén a Szent Városba. A mi zarándoklásunk is e város felé tart, csak már nem annyira a földi metropolisz utunk célja, hanem az örök, a mennyei Jeruzsálem. Az a hely, ahol már a Bárány világossága fog ragyogni, mely mindnyájunk igazi hazája.
A kollekta margójára – Nagyböjt első vasárnapja ugyan már az ötödik napja a készületi időnek, mégis fontos ünnepélyes kezdőpontja. A szentmise kezdő könyörgése a „negyven nap szentségének” nevezi a nagyböjtöt. Mit is jelent e „szentség” évenkénti gyakorlása? Nem a hét szentség kibővítése egy nyolcadikkal, a nagyböjtivel.
Jegyzet a kollekta margójára – Az évközi 4. vasárnap kezdő könyörgésében így imádkozunk: Urunk, Istenünk, / engedd, hogy téged egész lelkünkkel imádjunk, / embertársainkat pedig őszinte szívből szeressük. Visszacseng e szavakban a főparancs: Istent teljes szívből, lélekből imádni, a felebarátot pedig szeretni tartozunk. A könyörgés magyar fordításában a lélek és az őszinte szív azonban mintha csupán az érzelemvilágunk vágyát fejezné ki. A latin szövegben azonban a lélek helyett a mens szót találjuk (tota mente veneremur) az imádással kapcsolatban.
A paraliturgikus szerkönyv hetedik fejezete olyan szertartásokat tartalmaz, amelyek nem a népi jámborsági gyakorlatok közé tartoznak, hanem a plébániai életben használatosak, és más – nehezebben hozzáférhető vagy nem szertartási jellegű –könyvekben lelhetők fel.
