Az első két szertartás alapja a Caeremoniale Episcoporum-ban, vagyis püspöki szertartáskönyvben található meg. E kötet a püspök élete, sajátos szolgálata kapcsán előforduló utasításokat és (ritkábban) szertartásokat tartalmazza. A Præorator elsőként a Püspök fogadásának szertartását hozza, amely szerint a főpásztort a templom kapujában fogadják kereszttel és szenteltvízzel, majd az oltár előtt térden állva imádkozik, mielőtt az ünnepi misébe fogna. A második szertartás a hazánkban talán még ritkán gyakorolt, mégis az egyház működésében szimbolikusan, valóságosan is fontos esemény, a Plébános beiktatásának szertartása. A Caeremoniale Episcoporum-ból átvett szertartásban a mise elején az új plébános kinevezési dokumentumát felolvassák, majd a jog szerint esküt tesz, a püspök átadja neki a templom kulcsát. Ezt ígéretek követik, amelyeket a püspöknek válaszolva tesz az új plébános. Az esküből és az ígéretekből kirajzolódik a plébános feladatköre és annak hangsúlyai: engedelmesség a főpásztor és az egyházi törvények felé, gondosság a hívek lelkipásztori ellátásában, a plébánia épületeinek jó gazdaként való kezelése, a közbizalmat kiérdemlő tiszta vagyonkezelés és az erről való éves elszámolás, a szentmise, a szentségek, Isten igéjének szolgálata, végül a pap saját életszentségének növelése. A hívő közösség számára is világosabbá válik, hogy új plébánosuk a püspök akaratából, mint annak munkatársa érkezett, a főpásztornak gondja van nyájának erre a részére is. A Világi lelkipásztori kisegítők megbízása (szövege nincs is itt, csak utalás rá), az Egyházközségi képviselők eskütétele, az Új kántor eskütétele meglévő könyvekből van átvéve (Világi lelkipásztori kisegítők kézikönyve, 1994; Magyarországi egyházközségek képviselő-testületi szabályzata, 1993; A magyarországi katolikus kántorok és karnagyok működési szabályzata, 1985). A Kórustagok beöltözése és fogadalomtétele, valamint a Ministránsok beöltözése és avatása című részeknek nincs érvényes előzményük, és e szertartások semmiféle jogkövetkezménnyel nem járnak.
