Elmer István

Bemutatkozásra kértek fel az Új Ember honlap szerkesztői. Először meglepett a kérés, hiszen közel harminc esztendeje dolgozom az Új Ember szerkesztőségében. Ennyi idő talán elegendő arra, hogy hétről hétre megjelenő írásaimat – s ezeken keresztül az újságírót – megismerhessék. Aztán eszembe jutott: nagyon is helyénvaló a bemutatkozás. Hiszen újságunk elektronikus változatát olyan nemzedékhez tartozók olvassák, akikhez a nyomtatott változat nem jutott el, a technikai szempontból másféle médiumokat ellenben előszeretettel „simogatják ki” telefonjukon. Ha ennyi szükséges, hogy hitem és értelmi meggyőződésem szerint az Igazságot közvetíteni lehessen, örömmel teszem. S kívánom, honlapunkat legalább annyian olvassák, amennyi fiatalt – és kevésbé fiatalt – látok mindig ügyködni elektronikus „oldalfegyverével”.

Kismácsédról Felsőlövőbe

Szerző:

Huszadik századi magyar történelmi keringő

A domboldalon emelkedő kényelmes, meghitt házból lelátni a falura, végig az egész völgyön. Felsőlövő – Őrvidék, másként Burgenland egészéhez hasonlóan – harmóniát közvetítő település és táj. Ehhez nyilván hozzájárul az ott élő emberek életszemlélete és hangulata. Somogyi László nyugalmazott gimnáziumi tanárral beszélgetünk. Alkalmi történelemóra: szavai nyomán kibontakozik az egyéni sorsban sűrűsödő múlt, amely egy közösség tapasztalatát hordozza. Ha nem lenne túlságosan lírai, azt is mondhatnám, Kárpát-medencei életkeringő.

Végre egy Tragédia!

Szerző:

Nagyszerű előadás a Szegedi Szabadtéri Játékokon

A Szegedi Szabadtéri Játékok nyolcvanéves történetében – a tizenhetedik nyáron – hatvankettedszer adták elő július 1-jén Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját. A minősítést a műfaji megjelöléssel be is fejezhetjük, hiszen ahány ítész, annyiféleképpen csinosította jelzővel Madách művét, ezzel is jelezve, nem könnyű vállalkozás színre vinni.

Szerelemben a folyóval

Szerző:

 

Vonzódás. Mint a szerelem. Ám a Dunát még sosem láttam olyannak, sosem viselkedett úgy, hogy csalódnom kelljen benne. Lehet zavaros vagy bölcs (lásd József Attila versét), lehet parttalan, amikor elárasztja maga körül a világot, lehet hideg, jeges, szürke, akkor is ő a folyó. Igen, ő – megszemélyesítve. A németek női alaknak látják, die Donaunak nevezik, s az egyes nyelveknek megfelelően ejtik mások folyónak, folyamnak. Mert a Duna szó eredeti jelentése: folyó vagy folyam. De immár ezer éve – vagy még régebben – nem egy a sok közül, hanem a Duna.

Szlovák—magyar imanap

Szerző:

Több keresztényi gesztusra lenne szükség…

„Útközben megállunk az 1606-os zsitvatoroki békére emlékeztető harangoknál. Vajon mikor kondul meg végre a magyar–szlovák megbékélés harangja?”
A magyar–szlovák viszony – álságos lenne szépíteni – mélypontra jutott. Amikor 2004-ben az Európai Unió felé lépdelt mindkét ország, a hazai politikusok harsányan hirdették: íme, a megoldás! Ehelyett azt tapasztaljuk, a politikában és a médiában elemi erővel törnek fel az indulatok. Szlovákok a magyarokat, magyarok a szlovákokat vádolják ezért – közben ott a mintegy félmilliós felvidéki magyarság, amely élni akar.

Szlovák—magyar imanap

Szerző:

Több keresztényi gesztusra lenne szükség…

Mahulányi József ipolysági plébános magyar ügyekkel megbízott besztercebányai helynök. 2008. február 14-vel – a hazai híradások halványan emlékeztek meg erről –, a politikai–közigazgatási beosztást követve alapvetően átrajzolták a szlovákiai egyházmegyei térképet. A magyar határ északi oldalán nyugat- keleti irányban, egy tömbben élő magyarok az észak-déli irányban megrajzolt egyházmegyékhez kerültek. A besztercebányai egyházmegyéhez így három éve magyarlakta települések is tartoznak.

Őrvidéken — őrző tekintettel (2.)

Szerző:

Akit a kápolna megint magyarrá tett

Alsóőr polgármesterétől azt kérdem, hogyan ejti a nevét: Horváth József vagy Josef Horvath?
  „Ez teljesen mindegy nekem.” Tizenöt éve polgármester az egykori labdarúgó, majd edző. „Alsóőr a legmagyarabb község Ausztriában. A polgármesteri hivatalban feltétel: írásban és szóban mindenki képes legyen kifejezni magát magyarul.”

Szemölcs-göcsörtök mögött…

Szerző:

Tétova sorok egy őrvidéki – burgenlandi zeneszerzőről

Nem szeretem a megmerevedett arcokat. Az emlékezésbe – még kevésbé az üzleti vállalkozásba – szorított életeket. Liszt – mindenáron, amint a zeneszerző, zongoraművész születésének kétszázadik emlékévében programmá tettek: Lisztmánia – németesen Lisztomania, ahogyan Heinrich Heine jellemezte a zeneszerző elhíresült 1841–42-es berlini koncertsorozatát. „Micsoda féktelen tapsvihar köszöntötte! Még virágcsokrok is hullottak a lába elé! Igazán ünnepélyes és fennkölt pillanat volt, amint a győztes hadvezér rendíthetetlen lelki nyugalommal állt a virágeső közepette, majd bájos mosollyal az arcán kiválasztott egy piros kaméliát a bokréták egyikéből és a mellére tűzte. Számomra ez a jelenség testesítette meg a Lisztomániát.”

A hang szerelmese

Szerző:

Prima Primissima-díjra jelölték Takács Klárát

Véget ér az előadás. A művésznő hosszú, elegáns, alkalomhoz illő, arisztokratikus természetességgel viselt fekete ruhában, amelyet kiemel fehér nyak- és hajéke, meghajol a közönség előtt. Az énekesnő tekintetét nem látjuk, csak sejtjük, arcán egy kis mosoly bujkál, amikor alázatosan meghajol, hogy kifejezze szolgálatát a zene és a közönség iránt. Az öröm, a megelégedettség uralja ezt a kissé mindig szomorúságra hajlamos tekintetet, amely azonban bármely pillanatban magával ragadhat, s életörömmel telivé változik.

© 2024 Magyar Kurír - Új Ember • Készült