Pannonhalmán látogatóközpont nyílt az egykori bencés majorban
A visszatérés öröme. Mi hívja, mi vonzza az embert újra és újra? A táj szépsége, a látvány? A bájosan hullámzó dombhátak, a hegytetőn emelkedő monostor látványa? Mindez a szépség élményét adja, de önmagában még aligha nyújt magyarázatot. A visszatérésben ugyanis felismerhető a vonzódás. De miféle vonzás, miféle vonzódás ez? A hely szelleme, amelynek nyomán a hely szerelmesévé válik valaki. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát egy alkalommal így magyarázta Szent Márton hegyét az odaérkező látogatóknak: a monostor kommunikációs központ, adótorony, az Isten és az ember, az ember és az ember közti igazi, valóságos – tehát emberi – kommunikáció helyszíne. Ennek az adótoronynak a sugárzását érzem, bármerre lépek is a gimnazista diákok által oly kedvesen „szent kupacnak” nevezett tájon. A főapát fogad minket, a maga derűs személyiségével tárja szét karját, s vezet be az Apátsági Major Látogatóközpontba. Lent járunk a településen, a néhány éve még szürke, romos épület, két hosszú szárnnyal a városka központjában szomorúan tanúskodott a diktatúra évtizedeinek rombolásáról. Mára – teljes egészében európai uniós támogatással, 1,6 milliárd forintból – újjászületett, ízlésesen, visszafogottan, híven régi önmagához. Előtte és a kettős udvarral ellátott belső részen már a tereprendezés folyik – néhány nap, és megnyílik a Pannonhalmi Apátsági Major Látogatóközpont, ahogyan a hivatalos elnevezés mondja.