A kegyszobor visszatért – Szentkút megújul

A szlovén származású, Rómában élő Marko Ivan Rupnik jezsuita szerzetes pap, nemzetközileg elismert képzőművész vezetésével állították fel a Centro Aletti szakrális művészeti központ munkatársai azt a nagyméretű mozaikkompozíciót május végén, amely ezentúl nemzeti kegyhelyünk szabadtéri oltárterét ékesíti. A hívek már az alkotómunka folyamata során is nagy számban érkeztek, hogy megtekintsék a kegyhely új ékességét, pünkösd után pedig egész nap, akár vezetést is kérve, felkereshetik a kiemelkedő alkotást.

A június 7-én, pünkösd vigíliáján megáldott alkotás az Angyali üdvözlet, Jézus születése és Mária halála és mennybevitele jeleneteket ábrázolja.

Az oltártér fölé boruló barlang a művészeti újragondolás után kupolává alakult át, hogy a templomépítészet hagyományainak megfelelően a mennyei Jeruzsálem, Isten országának képét tárja elénk. A triptichonszerűen kialakított képmező középpontjában a Feltámadt Krisztus látható, aki megkoronázza Anyját. Mária lábaitól egy forrás indul el, amely a kegyhely szent kútjának és a Szűzanya szentkúti megjelenésének szimbóluma.

A búcsújáró helyek közül egyedül nemzeti kegyhelyünkön látjuk a középpontban Szent István országfelajánlását, körülötte pedig a magyar kereszténység első nagy szentjeinek csoportját: Boldog Gizellát, Szent Imrét és Szent Lászlót. A központi jelenetet a szentek másik koszorúja veszi körbe: a ferences rend alapítója, Assisi Szent Ferenc, s a kegyhelyet egykor fölkereső Boldog Meszlényi Zoltán és Boldog Salkaházi Sára ábrázolása látható. A magyar szentek alakja mintegy összefoglalja nemzetünk történetének eddigi időszakát.


A háttérben feltűnnek a boldoggá avatás előtt álló ferences vértanúk. Személyüket és életáldozatukat nem a fotószerű ábrázolás, hanem attribútumaik alapján lehet azonosítani. A hét személy ugyanis Krisztus szenvedésének egy-egy eszközét tartja kezében, amelyek egyben saját életáldozatukra is utalnak.

P. Krizosztomot koszorúval látjuk, mert többekkel „koszorúba kötve” verték agyon a szerb partizánok. P. Kristóf feje fölött ostor található, mivel vasvesszővel sebezték halálra. A velük átellenben megjelenő ferencesek között, Szent Ferenc mögött P. Rafael alakja tűnik fel, aki mellé Krisztus köntösét helyezte az alkotó, a börtönőr ugyanis azt mondta a ruhájától megfosztott rabnak: Te, Pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet? Mellette P. Pelbárt lábainál egy kakas tűnik föl, ami arra utal, hogy a börtönben megmentette besúgójának életét. P. Zénó feje fölött a szegeket és az azokhoz kapcsolódó pisztolyt, a kivégzés eszközeit látjuk, mivel a katonák – habitusa láttán – lőtték le. P. Bernát megadóan hunyja le szemét, mellette a börtön rácsos ablaka, ugyanis börtönben halt meg. P. Szaléz alakja pedig a létrán átfutó stólához kapcsolódik, hiszen ő a gyónási titok megőrzésén keresztül jutott a keresztre.

Marko Ivan Rupnik jellegzetes, hitet sugárzó, ragyogó színeket visszatükröző alkotásai egész Európában, de földrészünkön kívül is megtalálhatók. Nevéhez fűződik a Vatikáni Apostoli Palota Redemptoris Mater-kápolnájának faldíszítése, amely a 2000-es jubileumi évre készült el Szent II. János Pál megbízásából. Másik fontos alkotása a San Giovanni Rotondóban épült új templom mozaikdíszítése, amelynek egyik jelenete Szent Pio atya bilokációja (megjelenése) Mindszenty bíboros börtönében. XVI. Benedek pápa 2009. június 21-én áldotta meg az új templom mozaikjait. Rupnik atya a következőket mondta ekkor, már a szentkúti alkotásra készülve:

„Nagyon örülök, hogy Magyarországon dolgozhatom, s különösen ezen a kegyhelyen. Egy nyitott bazilika apszisát készítjük el munkatársaimmal, így a természet a templom részét alkotja – hajója földből van, a teremtett világ része. Ami az ikonográfiát illeti, magától értetődő, hogy mivel Mária-kegyhelyről van szó, filmszalagszerűen – a középkorban triptichonnak nevezték – a Szűzanya életének jelenetei elevenednek meg: Angyali üdvözlet, Születés és Elszenderedés.
A második képen a gyermek Jézus papi liturgikus öltözetben jelenik meg. Kereszt alakban fekszik, stólával, mert már a húsvéti Krisztus, aki keresztáldozatával egyesíti az emberiséget az Atyával. A jobb keze olyan, mintha keresztre volna feszítve, bal kezével pedig az elszenderedésre mutat, a harmadik képre, ahol Isten anyja az ágyon nyugszik, miközben a Fiú a központi alak, aki karjába veszi Mária örök életét. Ez egyfajta csere: te testi életet adtál nekem, én pedig neked adom a lélek életét, az örök életet.

Az apszisban látható Mária megkoronázása, ami a Mária- ábrázolás utolsó mozzanata, de egyben elővételezése mindannak, ami a megkereszteltek zarándokútja és hivatása. Mária az egyház előképe, aki részesedik Fia dicsőségében, s ahol Krisztus van, ott található az egyház teste is.”

A hét ferences szerzetessel kapcsolatban Rupnik atya megjegyzi: „A XX. század ezen vértanúi még nem szentek, nem zárult le boldoggáavatási folyamatuk, de már a mennyei Jeruzsálemben ábrázoltuk őket, természetesen glória nélkül, azonban átöleli őket a soha véget nem érő nap ragyogása. Mindaz, amit szeretetből szenvedtek el, a halálból átment az életre. A szent a gonoszt, az emberi kegyetlenséget is át tudja alakítani, mert része Krisztus testének. Ezek a szentek győzedelmeskednek az apszisban, a mennyei Jeruzsálem arany terén, nem e világi értelemben, hanem úgy, ahogy a Krisztus kezében látható evangéliumoskönyv felirata is jelzi: a szeretet megmarad. A dicsőségre való átmenet egyetlen útja, ha magába olvaszt bennünket a szeretet.”

Rupnik atya még arról is beszélt: „Mária szelíd asszony, remélem, sikerült arcán megjeleníteni a gyengédséget, jóságot, az anyaságot. Mária a beteljesedett szeretet királynője. Nagyon szeretném, ha az ide zarándokoló magyarok Isten Anyja arcát szemlélve megtapasztalnák, hogy Isten nagyon szereti ezt a népet, és szüntelenül küldi kegyelmét, hogy ezáltal meggyőzze a magyarokat irántuk való szeretetéről.”

Az ember anyag, szellem és lélek, a mostani létmódjában e három egymástól elválaszthatatlan egysége. Ezért kívánjuk, térben élve, a helyet, ahová elzarándokolhatunk, s tekintetünkkel befogadhatjuk az ábrázolást, amely a tisztán szellemire utal. Ezért korszerű minden történelmi időben a szent hely, ahol jobban megérezzük a téren és időn túli valóságot – imával, elmélkedéssel, hiszen a teljességhez, nem mellőzve az ész megismerő lehetőségét, a hittel való megismerés vezethet el minket. Ezért hív, erre hív minket a folyamatosan megújuló, nemzeti kegyhellyé emelt Mátraverebély-Szentkút.

Fotó: Cser István