Gyógyítani, építkezni, örülni

Interjú Veres András szombathelyi megyés püspökkel

A Szombathelyi egyházmegyében rend van. Egymást érik a rangos rendezvények, sorra épülnek az új, egyházi kezelésű és tulajdonú intézmények, templomok, és színvonalas kiadványok hirdetik: jó itt katolikusnak lenni. Egy karitászrendezvényen kérdeztük Veres András megyés püspököt, mi történik errefelé. Csoda?

 – Ó, egyáltalán nem csodáról van szó. Egyszerűen sikerült sok-sok olyan embert megszólítanunk, akik szakmailag is és lelkileg is fölkészültek arra, ami az egyház egyik legfőbb tevékenysége, vagyis a karitászmunka. Elődöm, Konkoly István püspök úr jó választását dicséri, hogy nálunk Tuczainé Régvári Marietta személyében olyan, kreatív vezetője van a karitásznak, aki mindig megtalálja a módját annak, miként lehet újítani. Születésnapjukat ünneplő intézményeink, a Rév és a Szikla korunk új kihívásaira akarnak és tudnak válaszolni. A szenvedély- és a pszichiátriai betegségek sajnos egyre több embertársunkat érintik, és rajtuk keresztül még többeket, hiszen családjaik, hozzátartozóik ugyanúgy szenvednek, mint az érintettek. Jómagam mint a karitász fenntartója igyekszem bátorítást adni, segítséget nyújtani ehhez a munkához, mert fontosnak tartom, hogy ne csak az igehirdetésben jelenjen meg a testvéri szeretetszolgálat fontossága. Ne csak szóban hirdessük, hogy Krisztus követői vagyunk, hanem a gyakorlatban is tegyük ezt valósággá. Hiszen Jézus figyelmeztet: nem elég, ha szóban megvalljuk, hogy Krisztus az úr, ennek a cselekedeteinkben is meg kell jelennie.

Lelkek a gördeszkán

Lendvai Zoltán plébános a sportos hittanról és az összefogásról

A rédicsi gördeszkás pap pillanatok alatt vált világhírűvé. Az internet szétröpítette gördeszkás suhanásának képsorát, és ez százezrek figyelmét fogta meg. Lapunk az elsők között számolt be a különleges történetről, és azóta is figyelemmel kíséri Lendvai Zoltán sajátos misszióját. Hírét vettük, hogy az atya most professzionális gördeszka-pályát épít Rédicsen. Erről és a sport léleképítő szerepéről kérdeztük. Különleges mondattal kezdi válaszai sorát. Elfogadjuk.

– Ezt az alkalmat is megragadom arra, hogy szeretettel köszöntsem a püspök atyákat, a paptestvéreket és a híveket, akik olvassák ezt az újságot.

A gördeszkázásról is beszélhetnénk?

– Ez is ahhoz tartozik. A lényegre terelem a szót: érdekes és elgondolkodtató, hogy az óvodásoknak, a kisgyerekeknek építünk játszótereket, a legnehezebben kezelhető korosztálynak, a serdülőknek viszont nem. Mintha nem vennénk észre, hogy nekik sokkal nagyobb szükségük van erre.

Házvásárlás Perén

 

Házat vásárolt a Katolikus Karitász a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pere községben egy rászoruló családnak. A Hernád melletti településen négyszázan élnek, a község utcái, házai szépek, gondozottak, ám az látszik, a lakosokat nem veti fel a pénz. Miközben Écsy Gábor, a karitász országos igazgatója ügyvédi segédlettel a házvételt intézi, Árvai Ferenc egri főegyházmegyei karitászigazgató elmondja az eset előzményeit:

– A tavalyi nagy árvízkor kerültünk ide. A plébános szólt, hogy segíteni kéne egy családnak, mert a víz tönkretette a házukat, bármikor összedőlhet. A mérnökeink megvizsgálták a házat, és azt mondták: többe kerülne helyrehozni, mint egy másikat venni. Így hát megvettünk és berendeztünk egy házat. Néhány hónappal később ismét szólt a plébános, hogy méltatlan, rossz körülmények között él egy derék, háromgyermekes család a faluban, segítsünk, ha tudunk. Mint látható, megtettük, int Árvai Ferenc az ügyvéd körül csoportosulókra.

„Keresd a békét, és járj utána!”

Beszélgetés Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjellel

Tihany a magyarság szent helye, az ország szíve. A kilencszázötven évvel ezelőtt alapított monostorban ma nyolc, Szent Benedek rendjéhez tartozó szerzetes él, azaz imádkozik és dolgozik. Perjelük, Korzenszky Richárd, akit talán nem tiszteletlenség a legvagányabb magyar papnak nevezni, tiszta, erős mondatokkal beszélt lapunknak életéről, hivatásáról.

 

– Bencésnek lenni számomra ma lényegében ugyanazt jelenti, mint amit 1959. augusztus 6-án jelentett, amikor beléptem a rendbe, bár akkor még nem tudtam ezt ennyire világosan. Pár év óta fiatal rendtársaimmal szerkesztünk egy kiadványt, amelynek Keresd a békét! a címe. Ez egy zsoltárból származik, és Szent Benedek regulájának előszavában is idézi: „Keresd a békét, és járj utána!” Valószínűleg azért lettem bencés, mert olyan emberekkel találkoztam, akik kimondatlanul is békekeresők voltak. Kiegyensúlyozott emberek voltak – nem tökéletesek, ahogyan én sem vagyok az, de volt iránya az életüknek. Az életem nagyobbik része már mögöttem van, idén leszek hetvenéves. Egyre határozottabban mondhatom: bencésnek lenni azt jelenti, hogy tartozom valahová, nem vagyok gyökértelen. És megyek valahová. Nézek valahová, ahogyan a régi templomok.

Műbotrány

Nincs unalmasabb, mint egy tegnapi hírlap, tartja a szólás. Szellemesnek tűnő mondat, ám, mint az ilyenek általában, felszínes. Mert mi lenne velünk a tegnapi hírek nélkül? A történelem a tegnapokból rakódik össze. Múlt nélkül nincs jelen. Vagy mint az LGT énekelte néhány évtizede: „Holnap jön egy villamos, és elvisz a holnaputánba, holnap jön egy villamos, ne félj!”

Nemrégiben egy-két napos hírvihart kavart, hogy Monokon nem lépett életbe a II. János Pál díszpolgári címéről hozott határozat.

Világnézetileg semleges?

Aáry-Tamás Lajos az oktatási jogok biztosa vizsgálatot indít

Átfogó vizsgálatot indít Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa az egyiskolás települések oktatási intézményeinek egyházi fenntartásba kerülése miatt. A biztos szerint jogilag aggályos, hogy a település egyetlen iskolája egyházi fenntartásba kerüljön, mert minden gyermek számára biztosítani kell a világnézetileg semleges oktatás lehetőségét. Az Országgyűlés tavalyi törvénymódosítása megkönnyítette, hogy az anyagilag nehéz helyzetbe került önkormányzatok egyházi fenntartásba adják iskoláikat. Ennek köszönhetően sok falusi iskola menekülhet meg a bezárástól.

Tanyabájkkal Pesten

Két keréken

Amikor már teljesen beletekeredünk a tekerésbe, azaz mániákus biciklistákká váltunk, egyre többször lesz úrrá rajtunk a biciklivásárlási láz. Ez enyhébb esetekben csak alkatrész– és kiegészítővétel-kényszer, szerencsésebb alkalmakkor elég egy-egy új nyereg, gumi, pumpa, csengő, lámpa, kéziszerszám, övtáska, sisak, kantáros nadrág vagy narancssárga mez. Az idők múltával összehord, vagyis összeteker magának az ember egy csomó eredményt, száz kilométereket teljesít a megadott szintidőn belül, hegyekre harcolja fel magát, kegyetlen sebességgel zúdul le a lejtőkön; ha nem akarja is, történetei lesznek, megélednek benne a bringás történetek, lassan már csak erről tud beszélni. Szóval veszélyes is lehet a bicós élet.

Örömmel megyek Pécsre

Beszélgetés Udvardy György új megyés püspökkel 

Az MKPK titkársága április 9-én tette közzé a hírt, hogy XVI. Benedek pápa Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspököt nevezte ki a Pécsi egyházmegye élére. Az új főpásztort eddigi munkájáról, életéről és terveiről kérdeztük.

Mik életének fordulópontjai?

– Az első mindenképpen az öntudatra eszmélés korszakához köthető, amikor felfedeztem, hogy az életemnek mi is legyen az értelme, a célja. Már középiskolás koromban ez foglalkoztatott. Ekkor már az előttem járó paptestvérek életpéldája is vonzott, ők segítettek abban, hogy felismerjem: az életnek igenis van értelme. A papság melletti döntésem is fontos fordulópont. Végérvényes fordulópont a püspökké szentelésem, életem leglényegesebb eseménye. Akkor a teljes szabadság állapotába kerültem.

2004-ben szentelték püspökké. Az azóta eltelt időszakban jelentős feladatokat kapott és oldott meg.

– Igen. Erdő Péter bíboros úrtól kapott feladataim közé tartozott általános helynökként a törődés a papsággal, hétköznapi ügyeik intézése, a személyi döntések előkészítése, beteg, idős atyák látogatása. Mindezt örömmel tettem. Feladataim közé tartozott a kapcsolattartás a plébániai közösségekkel, a plébániai képviselő-testületek, intézmények felügyelete, illetve a lelkipásztorok látogatása plébániáikon, bíboros urat képviselve. A püspöki konferencia megbízásából az Országos Hitoktatási Bizottság vezetése is a feladatom volt. Ezt a püspökkari megbízást szeretném továbbvinni.