– Akkor tehát a legilletékesebbtől kérdezhetem meg: milyen ma a hitoktatás helyzete?
– Nagyon sokarcú, összetett. Az egészen biztos, hogy a hitoktatás az egyház súlyponti feladata. Összetettsége abban áll, hogy vannak nagyon jó példák, ahol szépen, megfelelő szülői, közösségi háttérrel, biztos hitbeli ismeretekkel tudják végezni ezt a szolgálatot, és vannak olyan helyek, ahol missziós szituáció van, ahol egy-egy fiatal vagy felnőtt megnyerése óriási eredmény. Nem lehet versenyben összehasonlítani ezt a két helyzetet. Azt gondolom, itt még sok lehetőségünk van, hiszen ha csak a fiatalokat nézem, teljesen új kommunikációs világ alakult ki közöttük, és ez rengeteg feladatot jelent nekünk is. Ezt meg kell ismerni, alkalmazni. Arra mindig ügyelt az egyház, hogy a módszereket eszköznek tekintse, és nagyon figyeljen arra, hogy vajon az új módszer alkalmazása hogyan formálja magát az embert. Számunkra is ez most a kérdés, hogy ezek az új kommunikációs eszközök hogyan formálják az ember gondolkodását.
– Püspök úr szerint mi a papi lét, a papi hivatás lényege?
– Püspöki jelmondatomban is ezt próbáltam megragadni: „Jézus Krisztus az Úr”. Krisztus nem csak minta a pap számára, Krisztus maga akar cselekedni bennünk, ennélfogva nem is követni kell őt, hanem egyszerűen csak átengedni neki az életemet engedelmességben, szolgálatkészségben és az Atyával való kapcsolatban.
– Mi változik meg az életében attól, hogy a szentatya pécsi püspökké nevezte ki?
– Minden megváltozik, mert minden ide kötött, az Esztergom-budapesti főegyházmegyéhez. Itt nőttem fel, az itteni atyák voltak a példaképeim a papi hivatásban, ők törődtek velem. Ide köt a főpásztorok személye is. Ma úgy tekintek az eddigiekre, hogy egyfajta építkezés volt, és most nem ezt hagyom el, hanem egy másikat kezdek el. A szentatyának hálámat kifejezve, örömmel megyek Pécsre, örömmel akarok együttműködni az egyházmegye papjaival, családjaival, híveivel, közösségeivel, a lelkiségi mozgalmakkal, a szerzetesközösségekkel. Örömmel megyek tehát, az itteni tapasztalatokat viszem magammal, de pécsi püspök szeretnék lenni.
Nyitott lélekkel és őszinte készséggel szeretnék odafordulni a kultúra világához, az egyetemek fiataljaihoz és oktatóihoz, a kultúra világa felé. Szorongató, de egyben fölemelő érzés Boldog Mór és Janus Pannonius városába menni püspöknek.
– Vannak ismerősei azon a vidéken?
– Jó néhány paptestvért a katekézis, a konferenciák kapcsán ismerek, ez alapján is jó benyomásom van a Pécsi egyházmegye papjairól. Néhány alkalommal volt módom továbbképzést tartani az ottani papoknak, ez talán nem hagyott rossz emléket bennük. A katonaság idején kétszer egy hónapot Pécsett töltöttem edzőtáborban, és az egyik után sikerült megnyerni a hadseregbajnokságot. Középtávfutó voltam, és a négyszáz méteres váltót nyertük meg 1980 tavaszán. Ezt egyértelműen Pécsnek köszönhetem.
– A sport ma is szerepet játszik az életében?
– Természetesen, hetente kétszer futok a Normafánál. Pécsen is szeretném folytatni a futást, hiszen ott is vannak jókora hegyek.
– A Pécsi egyházmegye életében lezárult egy korszak. Veres András püspök úr az átmeneti időszakban új irányba állította a „szekérrudat”. Hogyan zajlik majd az átadás–átvétel?
– Veres püspök úrral pontosan egyeztetünk az átadásról, ezt minél gyorsabban szeretnénk véghezvinni. Az a legfontosabb – Veres püspök úrnál is mindig ezt tapasztaltam –, hogy minden tekintetben eleget tegyünk mind a megyés püspökökre vonatkozó egyházi előírásoknak, mind az állami törvényeknek. Ezt szeretném maradéktalanul végrehajtani és végrehajtatni. Ha ebből valami rám nézvést döntéshelyzetet teremt, a megfelelő döntéseket nyilván meghozom. Mindenkinek ez az érdeke.
– Mi vezeti majd új tisztségében?
– Nagyon szeretném, ha az egyház víziója, az egyház álma vezetne, én így megyek oda. Első pécsi püspöki beszédemben az egyházról szeretnék szólni. Arról, hogy egyházunk mit gondol a világról, az emberről, az emberi kapcsolatokról, a megtérésről, a megújulásról, az üdvösségről.
– A szentatya döntését milyen érzésekkel fogadta?
– Ahogy arra már utaltam, a püspökszentelésemben nagy szabadságot nyertem. Ezzel a szabad készséggel, azzal, hogy az egyházam szólít, az egyházam küld, megyek. Pécsett nyilván új világ, új helyzet vár. Szeretném hangsúlyozni, örömmel, tiszta szívvel, szabadon megyek. Nem pusztán a problémákat megoldani, hanem az evangéliumot hirdetni.
fotó: Bókay
