Örömmel megyek Pécsre

Akkor tehát a legilletékesebbtől kérdezhetem meg: milyen ma a hitoktatás helyzete?

– Nagyon sokarcú, összetett. Az egészen biztos, hogy a hitoktatás az egyház súlyponti feladata. Összetettsége abban áll, hogy vannak nagyon jó példák, ahol szépen, megfelelő szülői, közösségi háttérrel, biztos hitbeli ismeretekkel tudják végezni ezt a szolgálatot, és vannak olyan helyek, ahol missziós szituáció van, ahol egy-egy fiatal vagy felnőtt megnyerése óriási eredmény. Nem lehet versenyben összehasonlítani ezt a két helyzetet. Azt gondolom, itt még sok lehetőségünk van, hiszen ha csak a fiatalokat nézem, teljesen új kommunikációs világ alakult ki közöttük, és ez rengeteg feladatot jelent nekünk is. Ezt meg kell ismerni, alkalmazni. Arra mindig ügyelt az egyház, hogy a módszereket eszköznek tekintse, és nagyon figyeljen arra, hogy vajon az új módszer alkalmazása hogyan formálja magát az embert. Számunkra is ez most a kérdés, hogy ezek az új kommunikációs eszközök hogyan formálják az ember gondolkodását.

Püspök úr szerint mi a papi lét, a papi hivatás lényege?

– Püspöki jelmondatomban is ezt próbáltam megragadni: „Jézus Krisztus az Úr”. Krisztus nem csak minta a pap számára, Krisztus maga akar cselekedni bennünk, ennélfogva nem is követni kell őt, hanem egyszerűen csak átengedni neki az életemet engedelmességben, szolgálatkészségben és az Atyával való kapcsolatban.

Mi változik meg az életében attól, hogy a szentatya pécsi püspökké nevezte ki?

– Minden megváltozik, mert minden ide kötött, az Esztergom-budapesti főegyházmegyéhez. Itt nőttem fel, az itteni atyák voltak a példaképeim a papi hivatásban, ők törődtek velem. Ide köt a főpásztorok személye is. Ma úgy tekintek az eddigiekre, hogy egyfajta építkezés volt, és most nem ezt hagyom el, hanem egy másikat kezdek el. A szentatyának hálámat kifejezve, örömmel megyek Pécsre, örömmel akarok együttműködni az egyházmegye papjaival, családjaival, híveivel, közösségeivel, a lelkiségi mozgalmakkal, a szerzetesközösségekkel. Örömmel megyek tehát, az itteni tapasztalatokat viszem magammal, de pécsi püspök szeretnék lenni.

    Nyitott lélekkel és őszinte készséggel szeretnék odafordulni a kultúra világához, az egyetemek fiataljaihoz és oktatóihoz, a kultúra világa felé. Szorongató, de egyben fölemelő érzés Boldog Mór és Janus Pannonius városába menni püspöknek.

Vannak ismerősei azon a vidéken?

– Jó néhány paptestvért a katekézis, a konferenciák kapcsán ismerek, ez alapján is jó benyomásom van a Pécsi egyházmegye papjairól. Néhány alkalommal volt módom továbbképzést tartani az ottani papoknak, ez talán nem hagyott rossz emléket bennük. A katonaság idején kétszer egy hónapot Pécsett töltöttem edzőtáborban, és az egyik után sikerült megnyerni a hadseregbajnokságot. Középtávfutó voltam, és a négyszáz méteres váltót nyertük meg 1980 tavaszán. Ezt egyértelműen Pécsnek köszönhetem.

A sport ma is szerepet játszik az életében?

– Természetesen, hetente kétszer futok a Normafánál. Pécsen is szeretném folytatni a futást, hiszen ott is vannak jókora hegyek.

A Pécsi egyházmegye életében lezárult egy korszak. Veres András püspök úr az átmeneti időszakban új irányba állította a „szekérrudat”. Hogyan zajlik majd az átadás–átvétel?

– Veres püspök úrral pontosan egyeztetünk az átadásról, ezt minél gyorsabban szeretnénk véghezvinni. Az a legfontosabb – Veres püspök úrnál is mindig ezt tapasztaltam –, hogy minden tekintetben eleget tegyünk mind a megyés püspökökre vonatkozó egyházi előírásoknak, mind az állami törvényeknek. Ezt szeretném maradéktalanul végrehajtani és végrehajtatni. Ha ebből valami rám nézvést döntéshelyzetet teremt, a megfelelő döntéseket nyilván meghozom. Mindenkinek ez az érdeke.

Mi vezeti majd új tisztségében?

– Nagyon szeretném, ha az egyház víziója, az egyház álma vezetne, én így megyek oda. Első pécsi püspöki beszédemben az egyházról szeretnék szólni. Arról, hogy egyházunk mit gondol a világról, az emberről, az emberi kapcsolatokról, a megtérésről, a megújulásról, az üdvösségről.

A szentatya döntését milyen érzésekkel fogadta?

– Ahogy arra már utaltam, a püspökszentelésemben nagy szabadságot nyertem. Ezzel a szabad készséggel, azzal, hogy az egyházam szólít, az egyházam küld, megyek. Pécsett nyilván új világ, új helyzet vár. Szeretném hangsúlyozni, örömmel, tiszta szívvel, szabadon megyek. Nem pusztán a problémákat megoldani, hanem az evangéliumot hirdetni.

fotó: Bókay