Hamarosan összeülnek az uniós külügyminiszterek, hogy elmarasztalják Magyarországot. Ez nem szokatlan esemény, annyi szervezet, médium vagy megmondóember elmarasztalta mostanság hazánkat – aztán amikor visszakérdezünk, hogy pontosan miért is, a választ rendszerint elfújja a szél.
Szerettem volna megnézni Fliegauf Bence Csak a szél című díjnyertes filmjét, amely Ezüst Medvét kapott a Berlinale fesztiválon, de rövid nyomozás után kiderült: az alkotás csak később lesz látható Magyarországon, ősbemutatója Berlinben volt. Így aztán ez itt nem is filmkritika, csupán eszmefuttatás.
Isten bujdos az alkonyatban,
őt rejtik nyirkos hajnalok,
ott van a félszeg mozdulatban,
idegek húrja hogyha pattan,
titkos sziklákon ő a fok.
Nemzeti, polgári, keresztény Magyarország – ez a hármas jelző jellemezte a kormányfő idei évértékelését a Millenárison. Az értékelés értékelése mára össznépi sporttá nőtte ki magát Magyarországon, s megkockáztatható: többnyire aktuálpolitikai meggondolás rejlik mögötte, vajmi kevés köze van a valósághoz.
Az aggasztó demográfiai helyzetet – Magyarországon és Európában – csakis a keresztény gyökerekhez való visszatérés orvosolhatja: ha mind többen belátják, hogy a gyermek nem teher, hanem áldás.
Az európai uniós törvények betűje mellett e törvények szellemét is be kívánja tartatni Orbán Viktorral és kormányával Martin Schulz, az Európai Parlament újdonsült elnöke. Schulz korábban a népes testület szocialista frakcióját vezette, s ilyen minőségében korántsem a mostani magyar miniszterelnöknek korteskedett.
A francia kultúra régi barátjaként szomorúan írja le az ember: Hexagónia lakóinak mára mintha kezdene agyukra menni a felvilágosodás. A véres forradalom „vívmányait” ugyan több hullámú restaurációval, bonapartizmussal és egyebekkel csiszolgatták, mindent túlélt viszont a szekularizáció, vagyis az egyház és állam különválasztásának elve.
Bitó László „ésszel hívő” zöldhályogkutató orvos Névtelen evangélium című könyvét népszerűsíti a Népszabadságban Bächer Iván. Bitó saját bevallása szerint „regényeiben a jól ismert eseményeket, történeteket meghökkentően új fényben állítja elénk”. Annyira azért nem meghökkentő ez az új fény: visszaköszön megannyi B kategóriás kalandfilmből, „davincikódos” leleplezésből.
