Az összefogás erejéről

Emlékmise a Costa Concordia tragédiájának évfordulóján

Egy esztendővel a Costa Concordia luxushajó tragédiája után, január 13-án az olaszországi Giglio szigetén szentmisét mutatott be az áldozatok, a túlélők és a mentésben részt vevők tiszteletére Guglielmo Borghetti, Pitigliano-Sovana-Orbetello püspöke. A zátonynak ütközött és oldalára dőlt hajó, melynek fedélzetén hatvankét országból négyezernél is több utas tartózkodott, még most is ott fekszik a toszkán Grossetóhoz közeli szigetnél.

A csend mindenekfölött…

Róma látta vendégül a taizéi találkozó zarándokait

Ezúttal az olasz fővárosban tartották a taizéi találkozót, melyre hónapok óta készült Róma. Sok plébánia és család nyitotta meg ajtaját az érkező közel negyvenezer fiatal előtt, hogy néhány napon át vendéglátója, kísérője legyen a javarészt Európa országaiból érkező zarándokoknak.

Magam kíváncsian vártam, hogy a turistaforgalmáról híres városban egyáltalán feltűnik-e pár tízezer fiatal jelenléte. Az érkezés napján, december 28-án néhány forgalmasabb közterület hátizsákos, bőröndöket húzó fiatalokkal lett tele. A metrókijáratoknál alig lehetett mozdulni, tömegével várakoztak a zarándokok, akiket táblák, térképek és több nyelven beszélő helyi fiatalok igazítottak útba a szállást adó plébániák, zarándokházak és családi otthonok felé. A karácsony utáni pihenésben szunnyadó város lakói türelemmel viselték az érkező csoportokat, pedig nehezebb volt miattuk villamosra, buszra szállni, hiszen mindenfelé fiatalok igyekeztek batyuikkal a szálláshelyük felé. Az autósoknak sem volt könnyebb dolguk, mert gyakorta az úttestet is elfoglalta a tömeg, de a sztrájkokon és tüntetéseken „edzett” rendőrök folyamatos sípolással és karmozdulatokkal segítettek a helyzeten, nem akadályozva a fiatalok útját, ugyanakkor békésen irányítva a gépkocsik forgalmát.

Miért nem spórolunk?

Egy ismerősünk 1956-ban, a forradalom leverése után külföldre távozott. Kanadában fejezte be főiskolai tanulmányait. A diploma megszerzéséig favágóként dolgozott, hogy megélhetését biztosítsa. A hatvanas évek közepétől már jól keresett; gyakran járhatott haza, rendszeresen támogatta Budapesten élő édesanyját. Veszélyt vállalva erdélyi rokonait is segítette.

Karácsony Rómában

Ha idegen földön járok és betérek egy-egy katolikus templomba, mindig magával ragad egyházunk egyetemessége. Az idegen nyelvet hallgatva eszembe jut: a világ bármely táján, még a legeldugottabb afrikai falvacska kápolnájában is, aznap ugyanazt az evangéliumi részt olvassák fel, mint amely például Rómában is elhangzik. Azonosság a sokféleségben – gondolom ilyenkor. Az azonosság mögött tehát a sokszínűség rejlik. A népek szokásai, kultúrája más és más, melyet akár a határtól csak néhány lépést haladva is átélhetünk.

Számtalan olyan hagyományunk van – kezdve a bejglitől a karácsonyfa-állításon át a betlehemig –, amelyekről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egyházban mindenhol ismertek. Pedig ez nem így van. Elég csupán a szintén keresztény Olaszországot felkeresnünk, hogy az egységben megláthassuk a különbözőséget is. Három magyar édesanyát, három olasz férj feleségét kértem meg, hogy meséljenek az olasz karácsonyról, s mondják el, miként tudják „ötvözni” a magyar és olasz hagyományokat.

Róma várja a fiatalokat

Az idei esztendő utolsó és az újév első napjaiban taizéi találkozóra várják az Örök Városba a kontinens fiataljait. Az olaszországi – nem csupán a római – közösségek hónapok óta készülnek az eseményre, hogy bebizonyítsák: a mai társadalomban is meg lehet jelenni a hit és bizalom jeleként. A vendéglátók kíváncsian várják, hogy a közel harmincezer imádkozó, vidám fiatal miként változtatja meg fővárosuk hangulatát, s vajon hogyan befolyásolja majd az érkező vendégek „közös Európáról” alkotott felfogását annak megélése, hogy befogadják őket egy-egy idegen családba. December 28-ától ezekre a kérdésekre is választ kapnak a Rómába érkezők és az őket vendégül látók. Ökumenikus kezdeményezésként a taizéi találkozó a katolikus mellett más felekezethez tartozó családokat is arra késztet, hogy megnyissák ajtajukat a fiatalok előtt.

A megújulás örömével és felelősségével

Beszélgetés Erdő Péter bíborossal a püspöki szinódusról, a hit évének várható gyümölcseiről

Bíboros Úr! XVI. Benedek pápa püspöki szinódust hívott össze, melynek témája az új evangelizáció. Európában élve és a világot szemlélve nem inkább újraevangelizációról kellene beszélnünk?

– Az új evangelizáció fogalmát nem most találták ki. Boldog II. János Pál pápa már használta ezt a kifejezést, több beszédében leírást, meghatározást is adott róla. XVI. Benedek pápa nagy elődje sem újraevangelizálásról beszélt. Többször hivatkozott az egyház történelmi múltjára, s kiemelte: az evangelizálás örök feladat, melyet most újult erővel kell végeznünk.

Keresztény létünk egyik alapvető eleme a hit átadása. A szinóduson több felszólalás is elhangzott ebben a témában. Az egyikben arról volt szó, hogy az Apostolok cselekedetei leírja az első jeruzsálemi keresztény közösséget. Nekik egy volt a szívük, a lelkük, rendszeresen összejöttek, együtt imádkoztak, összegyűltek Eucharisztiára. Élet volt bennük, ettől virágoztak, ebből táplálkoztak. Életre fakadt a közösség, amelynek minden egyes tagja érezte a felelősséget a hit továbbadására. Az Apostolok cselekedeteinek leírása is bizonyítja, hogy nem csupán őriznünk kell a hitünket, nem csupán jól kell éreznünk benne magunkat, hanem örömhírként tovább is kell adnunk. Az első keresztény közösségeket ez az öröm jellemezte. Az új evangelizáció azt jelenti: megújult örömmel minden egyes kereszténynek felelőssége az evangelizáció.

Az evangélium tanúira van szükség

Szentmártoni Mihály jezsuita a püspöki szinódus témájáról

A közelmúltban a Rómában élő és tanító Szentmártoni Mihály jezsuita szerzetes világi hívek egy csoportjának rövid előadást tartott, melyben szólt a laikusok egyházban betöltött szerepéről, illetve érintette a püspöki szinódus témáját is. Mint mondta, kereszténynek lenni meghívás Istentől. Ebből az is következik, hogy küldetésünk tanúságot tenni a feltámadott Jézusról. Ez viszont azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem másokért vagyunk keresztények.

Lesz IMF-megállapodás?

A hét kérdése

Aki valamennyire is nyomon követi a hazai híradásokat, minden bizonnyal értesült arról, hogy a magyar kormány nemzetközi pénzügyi szervezetektől szeretne anyagi segítséget kapni. Egyesek hitelmegállapodásról, az ország vezetői viszont védőhálóról beszélnek. Mint mondják, csupán a befektetői bizalom erősítése miatt van szükség e megegyezésre, s hangsúlyozzák: nem feltétlenül a „napi kiadásokat” akarják fedezni a kölcsönösszegből. Hosszú hónapokig volt egy főtárgyalónk, aztán kineveztek egy tárca nélküli minisztert, ám a mai napig nem született megegyezés, sőt az érdemi tárgyalások sem kezdődtek el.