Baranyai Béla

Bár eredetileg a távközléshez köt a szakmám, mindig is szerettem volna egyszer teológiát tanulni. Végül erre is sor került, harmincévesen ültem be újra az iskolapadba. Az egyetem elvégzése után sok évig keresgéltem, míg végül sikerült olyan munkahelyet találnom, ahol ismereteimet kamatoztatni tudom. A hit kérdésein kívül érdekel a történelem – leginkább a közelmúlt – és a filmművészet. Mivel a család is fontos az életemben – nős vagyok, és három gyermekem van –, e témával is szívesen foglalkozom.

Régészet a háborúban

Szerző:

Afganisztán, buddhizmus, – régészeti ásatás. Ha sokáig gondolkodnék, akkor sem biztos, hogy sikerülne egymás mellé tennem e háromnál összeférhetetlenebb, ellentmondásosabb kifejezést. A valóság azonban sokrétűbb, ezért képes összekapcsolni egymással azt is, amivel kapcsolatban ez lehetetlennek látszik. 2012-ben Afganisztánban egy nemzetközi régészcsoport több mint egy éven keresztül buddhista emlékeket tárt fel. A csapat tagja volt Paluch Tibor archeológus is. A buddhizmus afganisztáni jelenléte mellett persze arra is kíváncsiak voltunk, hogy miként lehet tudományos kutatást végezni a fegyverek árnyékában.

Kettős alakítás

Szerző:

Az internetes kritikákat böngészve úgy tűnik, hogy Alfonso Cuarón – a Biutiful és Az ember gyermeke rendezője – legújabb filmjével, a Gravitációval osztatlan tetszést aratott. A siker okait firtatva ugyanakkor nincs könnyű dolgunk. A látvány önmagában biztos nem indokolja, hiszen számtalan olyan film készült már, ahol a nézőknek egyáltalán nem volt elég a kidolgozott képi világ. Az első kulcsot azonban valahol itt kell keresgélnünk. Az ötlet, hogy az események a súlytalan űrben játszódnak, egészen váratlan hatással van a nézőkre.

A békés együttélés nem választás kérdése

Szerző:

Párbeszédben az iszlámmal

Ferenc pápa a muszlim böjt idejére, a Ramadánra augusztus 2-án küldött üzenetében írta, hogy nem lehet igaz kapcsolatot teremteni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ezért fontos, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. Ha a keresztény–muszlim párbeszédről hallunk, elsőre a történelmi szembenállás és korunk politikai feszültségei jutnak eszünkbe. Sulok Zoltánnal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével és Németh Pál református lelkésszel, iszlámszakértővel az iszlám vallás alapjairól, a párbeszéd lehetőségéről beszélgettünk.

Németh Pál iszlámszakértő

Sören Kierkegaard, a nagy dán teológus-filozófus mondta egykoron, hogy a társadalomra a legnagyobb veszedelmet az újságírók jelentik, mert „nekik van meg a különös tehetségük arra, hogy a hazugságot igazságnak tüntessék fel”. Sajnos a média az iszlámról, az iszlám társadalomról hazugságokkal kevert részigazságokat közvetít, ezért a nyugati embernek ma sincs valósághű képe az iszlám világról. Ha valaki elvetődik egy arab-iszlám országba, az döbbenten veszi észre, hogy a muzulmánok távolról sem olyanok, amilyeneknek a hazai média információi nyomán elképzelte őket. Hazatérvén pedig szégyenkezve számol be az iszlámról szerzett közvetlen tapasztalatairól, mert attól fél, hogy a nyugati média által „kezelt” barátai úgysem értenék meg, vagy teljesen félreértenék a beszámolóját.

El kell hagyni a középkori gondolkodást

Szerző:

Párbeszédben az iszlámmal

Ferenc pápa a muszlim böjt idejére, a Ramadánra augusztus 2-án küldött üzenetében írta, hogy nem lehet igaz kapcsolatot teremteni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ezért fontos, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. Ha a keresztény–muszlim párbeszédről hallunk, elsőre a történelmi szembenállás és korunk politikai feszültségei jutnak eszünkbe. Sulok Zoltánnal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével és Németh Pál református lelkésszel, iszlámszakértővel az iszlám vallás alapjairól, a párbeszéd lehetőségéről beszélgettünk.

– Miért lesz muszlim egy magyar?

Sulok Zoltán: – Nálam a legfontosabb szempont talán az volt, hogy ez egy szigorúan, kompromisszummentesen egyistenhívő vallás. Emellett pedig életmód is, amely az élet minden területén útmutatást ad, legyen szó akár a családról, a gazdaságról. Amikor hosszú keresés után megismertem az iszlámot, úgy éreztem, hogy ez az igazság. Ha pedig valaki megismerkedik az igazsággal, akkor nem fordíthat hátat neki.

Közös pontok

Szerző:

Könyvespolcra

Mit is jelent valójában a vallásközi párbeszéd? Különböző nemzetiségű, kultúrájú emberek találkozását, ahol a mindennapi problémákat osztják meg egymással? Együttműködést segélyakciókban és más, a társadalmi szolidaritást erősítő kezdeményezésekben? Biztos, hogy ezek is nagyon fontosak, ám egy további lépés mégis elkerülhetetlen. Ha igazán kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként gondolkodik Istenről a másik fél, akkor meg kell ismernünk az ő erről vallott nézeteit. Kétségtelen, hogy mindig a teológiák szembeállítása lesz az a terület, ahol a leginkább előkerülnek az ellentétek. Christian W. Troll Muszlimok kérdeznek – keresztények válaszolnak című könyvében vállalja a nézetek ütköztetését. Az eredmény csak elsőre meglepő: a keresztény olvasó nemcsak a muszlim vallással ismerkedhet meg közelebbről, hanem ez által saját hitét is jobban megalapozhatja.

Gyerekek fegyverben

Szerző:

Miért kerül egy felnőtteknek szóló filmbe gyerek? Csak a hatás kedvéért? Azért, mert egy gyermek örömét-szenvedését látva a nézőben mélyebbre hatol a mondanivaló? Az biztos, hogy érzékenyebbek vagyunk mindarra, amit látunk, ha az események középpontjában gyermekek állnak. Sokszor ők szimbolizálják a kiszolgáltatottságot és a bűntelenséget.

A felelősség kérdése is leegyszerűsödik egy olyan film esetében, ahol feltűnik egy gyermek. Ugyanis akármit követ is el, a valódi felelősök mindig a felnőttek lesznek, méghozzá hatványozottan.

„…könyörülj rajtam, bűnösön!”

Szerző:

Gondolatok Pavel Lungin filmjéhez

Tudjuk, hogy ha embertársunk vét ellenünk, hetvenszer hétszer is meg kell bocsátanunk neki. Az is világos a hívő ember számára, hogy a súlyos bűnöket csak Isten bocsáthatja meg. De vajon hogyan tudjuk majd jóvátenni azt, amit elkövettünk? Elég elmondani néhány imát, vagy egész életünk nem lesz más, mint halálig tartó vezeklés?

Pavel Lungin A sziget című 2006-os filmjében Anatolij (Pjotr Mamonov) egy monostorban él, valahol a Szovjetunióban. Cellája a kazán épülete, ágya a földre hányt szénkupac. Szerzetestársaival nem sokat beszél, csak a liturgiára megy be a templomba, egyébként szenet hord vagy imádkozik a szabadban. Harminc évvel ezelőtt került ide, miután az ellenség a háborúban felrobbantotta azt a szénszállító hajót, amelyen szolgált. Anatolij lelkiismeretét azonban e végzetes nap óta nyomasztja valami, ami egy pillanatra sem hagyja nyugodni. Szabadon bocsátásáért cserébe ugyanis azt parancsolták neki a németek, hogy lője le parancsnokát. És Anatolij engedelmeskedett.

Emberek és ördögök

Szerző:

Gabriele Amorth – aki a Római egyházmegye fő exorcistája volt – nyilatkozta egyszer, hogy a sátán legnagyobb sikere az, hogy elhitette magáról, hogy nincsen. Olyannyira sikerült ez neki, hogy még az egyházon belül is sokan kételkednek létezésében. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy ateizmusra épülő korunkban az ördög népszerűsége nem csökken. Ha az utóbbi évtizedek filmtermésére nézünk, az lehet a benyomásunk: lehet, hogy a mai nyugati ember nem hisz Istenben, a sátánban viszont igen.

Ha a hollywoodi filmek túlnyomó része nem a kiadás és bevétel arányaiban mérné a sikert, az ördögűzésről szóló történeteket valószínűleg nem a pszichohorror műfajába sorolnák. Ezek a filmek ugyan az emberi lélek legmélyét célozzák meg, de esetükben a művészi színvonal teljesen másodlagos. Nem is sejtik, hogy az, amit ilyenkor – a hörgő, rángatózó, kicsavart testű és magából kifordult ember bemutatásával – felkavarnak, nem tűnik el nyomtalanul. Napokig, esetleg hetekig ott ül a néző lelkén, megannyi álmatlan éjszakát okozva neki. De vajon miként nyúl a témához egy kelet-európai filmrendező, jelesül Cristian Mungiu, aki a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjéért a legrangosabb filmfesztiválokról hozta el az első díjat?