Baranyai Béla

Bár eredetileg a távközléshez köt a szakmám, mindig is szerettem volna egyszer teológiát tanulni. Végül erre is sor került, harmincévesen ültem be újra az iskolapadba. Az egyetem elvégzése után sok évig keresgéltem, míg végül sikerült olyan munkahelyet találnom, ahol ismereteimet kamatoztatni tudom. A hit kérdésein kívül érdekel a történelem – leginkább a közelmúlt – és a filmművészet. Mivel a család is fontos az életemben – nős vagyok, és három gyermekem van –, e témával is szívesen foglalkozom.

Magoncok és gyümölcsök

Szerző:

A családpasztoráció határon túli tapasztalatai

 

Máriabesnyőn, november 7. és 9. között rendezték meg a XX. Családkongresszust, melynek szombati napján a határon túli családpasztorációs felelősök tartottak beszámolót eddigi eredményeikről. A Munkácsi, a Nagybecskereki, a Szabadkai, a Szatmári és a Nagyváradi egyházmegye képviselői mellett ott voltak a Gyulafehérvári és a Nagyszombati főegyházmegye munkatársai is.

 

Kárpátalján talán még nem olyan szervezett a családpasztoráció, mint Magyarországon, ám figyelemre méltó kezdeményezések itt is vannak. A sajátos helyi viszonyok miatt az örökbefogadó szülőket sokáig elsősorban a katolikus egyház támogatta. Itt a családi típusú gyermekotthon formája terjedt el, ahol egy házaspár gondoskodik a gyerekekről. A Kárpátaljai Nagycsaládosok Egyesületét is az egyház támogatásával hozták létre.

Az ünnep eljön hozzánk

Szerző:

Beszélgetés Bíró László püspökkel

 

A XX. Családkongresszust november 7. és 9. között rendezték meg Máriabesnyőn. Az eseményre az egyházmegyei családreferensek mellett meg hívást kaptak mindazok, akik tevékenységükkel a családpasztorációt segítik. Bíró Lászlót, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökét, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspökét a tanácskozás munkájáról és a családot érintő időszerű témákról kérdeztük.

 

– Milyen reményekkel indult az első családkongresszus, és mi változott az azóta eltelt idő alatt? Mintha mára felerősödtek volna azok a veszélyforrások, melyek a házasság intézményét fenyegetik, és vele együtt a családot is…

 

– 1994-ben került sor az első konferenciára, amikor II. János Pál pápa az ENSZ kezdeményezéséhez kapcsolódva meghirdette a család évét. Az első tanácskozásunkra még a lelkiségek vezetőit hívtuk meg. Mivel sikeresnek bizonyult a kezdeményezés, így elhatároztuk, hogy ezután minden évben megrendezzük a kongresszust. Azóta sem fogyatkozott meg a közösség, hiszen azok, akik már abbahagyták ezt a munkát, átadták a stafétabotot a fiatalabbaknak. Azt tapasztaljuk, hogy az átalakulások közepette is van folyamatossága ennek a konferenciának.

Tovább kell növekednünk a hitben

Szerző:

Beszélgetés Veres András szombathelyi megyés püspökkel

 

Az egyház világos elvek mentén fogalmazza meg társadalmi tanítását. Sokszor azonban azt tapasztaljuk, hogy hiába vannak jelen karitatív szervezetei a világban, ezek az elvek nem jutnak el sem a döntéshozókhoz, sem a hétköznapi emberekhez. Ezért is volt fontos a Katolikus Társadalmi Napok rendezvénye, melyet Veres András szombathelyi megyés püspök, a Caritas in Veritate Bizottság elnöke szervezett. Az esemény háttere mellett a kórustalálkozóról, az egyházmegye helyzetéről és Krisztus király ünnepéről kérdeztük a főpásztort.

 

– Ön volt a fő szervezője annak a kórustalálkozónak, melyet a Magyar Katolikus Kultúra Napjai idei rendezvénysorozatának központi programjaként rendeztek meg. Milyen értékek jelenhettek meg ezen az eseményen?

 

– Nemcsak azok szeretnek énekelni, akik tudnak, hiszen emberi létünk fontos kifejeződési formája az ének. Immanuel Kant azt írja valahol, hogy az ember leginkább a költészettel és a zenével tudja kifejezni önmagát. Az egyházi ének ugyan akkor egy sajátos tulajdonsággal is rendelkezik, hiszen általa nem csupán egymást szólítjuk meg, hanem Istent is. Amikor Istenhez fordulunk, azt tapasztalhatjuk, hogy szinte tehetetlenek vagyunk. Nincsenek igazán megfelelő fogalmaink annak kifejezésére, amit szeretnénk. Ebben segít az ének, hiszen abban minden érzelmünk, gondolatunk megnyilvánulhat.

Szabadságba száműzve

Szerző:

A nyári uborkaszezon végén, megbújva a világ nagy eseményeinek tengerében arról olvashattak a szemfülesebbek, hogy az utolsó falasák is megérkeztek Izraelbe. De hogyan kerül egy látszólag politikai hír egy kulturális mellékletbe? És egyáltalán, kik azok a falasák?

 

Kezdjük ez utóbbival. A falasák – a szó annyit jelent, hogy száműzöttek – etiópiai zsidó vallású feketék. Hagyományuk szerint Salamon király Sába királynőnél tett látogatása során nagyszámú kíséretet vitt magával. Sokan közülük ott is maradtak. Az ő leszármazottaik lennének azok, akik aztán az évszázadok során is megtartották zsidó szokásaikat. Magukat Bétá Észraélnek, azaz Izrael házának is nevezik. Ennek ellenére nem tudnak héberül, nem ismerik a Talmudot, viszont gyakorolnak olyan ősi szertartásokat, mint például az állatáldozat. Mivel az idők folyamán kisebbségben éltek, szokásaikba keresztény elemek is keveredtek. Papjuk a keszoch, aki fehér turbánjával külsőleg is igencsak eltér a rabbiktól. Mivel az 1950-es visszatérési törvény szerint minden zsidónak joga van kivándorolni Izraelbe, a II. világháború után komolyan felmerült a falasák áttelepítése is. Erre azonban tömeges méretekben csak az 1980-as években került sor. Ekkor a Mózes-akció során – melyet később a Józsué- és a Salamon-akció követett – több ezer etiópiai érkezett Izraelbe, nagy részük szudáni menekülttáborokból.

Együtt nézni ugyanabba az irányba

Szerző:

Nagyszülők a családban

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet A család élteti a társadalmat címmel rendezett konferenciát október 17-én. A tanácskozás egyik előadója Csíky Zoltánné, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökségi tagja volt. A gyakorló nagymamával a nagyszülői hálózatról, a nagypapák és nagymamák családban betöltött szerepéről és a pótnagyszülői rendszer kialakításáról beszélgettem. Czakó Gábor írja, hogy gyakran összekeverjük a boldogulást a boldogsággal. Életünket tervezve komolyan választunk magunknak hivatást. De vajon ugyanilyen tudatosan készülünk szülőnek, nagyszülőnek is? Az 1998-as nagycsaládos konferencián Kopp Mária mondta a következőket: „Alapvető cél a nemzedékek közötti összefogás lehetőségének a biztosítása. Az idősekben rendkívül erős a segítőkészség. Ezzel pedig a társadalomnak élnie kellene.” Arra is felhívta a figyelmet, hogy az időskori személyiség fejlődéséhez a nagyszülőség különösen fontos.

Felszállás az első ajtón!

Szerző:

 

Évente több milliárd forint bevételtől esik el a BKK amiatt, hogy igen sokan nem vásárolnak sem jegyet, sem bérletet. Számtalan megoldási javaslat született már az utóbbi időben a kérdés megoldására, ám ezek közül a legtöbb nem jutott el a megvalósításig. Kivétel ez alól az a módszer, hogy egyes járatokon az utasok csak az első ajtón szállhatnak fel, s a buszsofőr ellenőrzi a jegyeket, bérleteket. Mint például a 178-as buszon, mely a Keleti pályaudvar és a Naphegy tér között közlekedik, érintve a Blaha Lujza teret és a Ferenciek terét is.

Márton Áron püspökről – az interneten

Szerző:

 

Nem túlzás, ha azt állítjuk: ami nincs az interneten, az nem is létezik. A sok kerülendő mellett nagyon sok értékes és hasznos értesülést is meríthetünk ebből a hatalmas információs óceánból. Ugyanakkor számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy a világhálóra felkerülnek olyan, homályos eredetű adatok is, melyekről – bár ez rendkívül érdekes – nem tudjuk eldönteni, hogy igazak-e vagy sem. Márton Áron életéről olvasva például azt is megtaláljuk az interneten, hogy Rákosi Mátyás személyesen akadályozta meg bíborosi kinevezését.

Falak

Szerző:

A Szentföldön évek óta szisztematikusan építik azt a betonkerítést, mely elválasztja egymástól az izraeli és a palesztin lakosságot. Szlovákiában és Romániában fallal próbálják elkülöníteni a helyi romákat a többiektől. De a világ más országaiban is találunk példát arra, hogy a jómódúak elszigetelik magukat a náluk szegényebbektől. Hiszen ez a legegyszerűbb megoldás, ha az égető társadalmi problémáktól és feszültségektől meg akarunk szabadulni. Nem kell azonban nagy bölcsesség ahhoz, hogy észrevegyük a nyilvánvalót: előbb-utóbb valahol rés támad a pajzson, és rajta keresztül be fog törni a valóság. Akkor pedig már nem lesz hova elmenekülni. Mint Rodrigo Plá A zóna című, 2007-ben készült drámájában vagy Neill Blomkamp Elysium – Zárt világ című, idén bemutatott sci-fijében.