Mindenki felfigyel a téli álomból ébredő, de még kopasz erdőben csapongó sárga lepkére. Lehet, hogy a patak mentén, árnyas helyeken hófoltok vannak. Bár az avar még lapos az elolvadt hó súlyától, és mindenütt a föld nyirkos illata terjeng, de a fűz már barkát bontott.
A darwinizmus és a kereszténység – „Higgyétek el, többet tanulhattok az erdőktől, mint a könyvektől. A fák és a kövek olyasmikre tanítanak benneteket, amiket a tudósoktól nem hallhattok” – vallotta Szent Bernát. – Kétszáz éve született Charles Darwin, az egyik legismertebb nevű európai tudós.
Talán csak pár hernyócska volt vagy két-három pete valamelyik szép muskátli virágcsomón, ami Dél-Afrikából érkezett hajón a Baleári-szigetek egyik kikötőjébe a kilencvenes évek legelején.
Lehetne úgy is nevezni, hogy a Láprétek Éke vagy a Mezők Tűzköve. Hívják Nagy Tűzlepkének is. Első leírója, a Temze partján élő Haworth 1803-ban a Dispar nevet adta ennek a lángok színében tündöklő szépséges kis lepkének.
A mérsékelt övi erdő szintjeiben hallatlan változatossággal folyik az élet tavaszból nyárba, őszből télbe. Ahol az évszakok élesen elválnak egymástól, ott az élet folyama olykor kilép a medréből, és mindent magával sodor, de van, hogy visszahúzódik, és esztendőkön át csak álmatagon hömpölyög.
Mindenki hallott már a Föld élővilágának, a teremtés művének fogyatkozásáráról. Konganak a vészharangok, nagy elhatározások és döntések születnek. De minden marad a régiben.
A nyár végi vagy kora őszi réteken kénes, narancsos, sáfrányos színű lepkék suhannak a ragyogó, de egyre kevesebb meleget adó napsugárban.
Idén Nagyboldogasszony ünnepe után páratlan élményben volt részem a burgundiai Taizé környékén. Tanúja lehettem az Égszínkék Boglárka (Polyommatus bellargus) tömeges megjelenésének. A puszpángos-tölgyes borította domb oldalán, ami régen szőlő, ma pedig fölhagyott legelő, ezerszámra repdestek a boglárkalepke hímek.
