A Muskátli Boglárka

Ők voltak a Muskátli Boglárka (Cacyreus marshalli) első európai hírnökei! Aztán a rejtekben sikeresen lepkévé alakultak, kikeltek – és a városka utcáit és ablakait díszítő muskátlik megfelelő életteret biztosítottak számukra. Néhány év alatt felszaporodtak, és a szelek szárnyán a szárazföldön landolva meghódították a szigetekkel szemben levő kontinensi részeket is. Szorgalmas lepkészek kiderítették, hogy a Muskátli (Pelargonium) és különféle őshonos Gólyaorr (Geranium) fajok mellett a hernyók a krizantémon is fel tudnak nőni.

Ezek után a Muskátli Boglárka az Ibériai-félsziget mediterrán partvidékét teljesen belakta, közben jelezték előfordulását Belgiumból, majd a félsziget belsejéből, Franciaország különböző részeiről, sőt Németországból is. Miután valóban meghódította Spanyolországot és Portugáliát, berendezkedett a Riviérán, otthonra talált az olasz csizmán is. A kellemes éghajlatú déli Alpok völgyeiben is megtelepedett, hívatlanul. Svájcban is él már, bár ott még nem kapott állampolgárságot… A férfi hüvelykujjköröm nagyságú lepkék szárnyainak felszíne bronzfényű barna, fonákjuk szürkésfehér, rendszertelennek tűnő barna foltokkal. A hátulsó szárnyakat apró farkinca díszíti, amelyhez közel fekete szemfolt látható. A zöld hernyók ászkaszerűek, fényes szőrzet borítja őket. A kicsi hernyók a virágokban élnek, de ha már nagyobbak, a leveleket is fogyasztani kezdik. Ha elszaporodnak, bizony a muskátlit meg is kopaszthatják. Báb alakban telelnek, így a hűvösebb európai országokban csak emberi segítséggel képesek áttelelni úgy, hogy a dísznövényeket a gondos kertész fagymentes helyen telelteti – velük együtt a bábokat is. Lehet, megbotránkoztatom a kedves olvasót: de én nagyon várom ennek a lepkének a hazai megjelenését! Kicsit kárpótolna a sok eltűnt lepkefajért, amelyet még gyerekkoromban láthattam nemcsak a Budai hegyekben, hanem a budai Városmajor nyári orgonáin, vagy a pesti Szent István-park büdöskéin. Szívesen megosztom velük muskátlijaimat, felajánlom nekik telelésre a ládáimat, és ha netán túlszaporodnának, jó gazdaként kissé visszafognám a gyeplőt, azt mondva: ho-hó, lassan a testtel! Holnap is van nap, és a muskátlik se győzik az újabb levelek és virágok kibontását ezzel a falánksággal szemben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..