Látogatás Martsa István egykori alkotóműhelyében

A Józsefváros „dzsungelében” jártam, a József utca 37.-ben, egy magas, századfordulós bérház udvarában: Martsa István egykori műteremházában és kertjében. Ki gondolná, hogy mi mindent rejt a pesti kőrengeteg? Ez igazán nem az a környék, ahová vasárnap kirándulni megy az ember. A bérház kopott falán nagyméretű emléktábla hirdeti, hogy a XX. század közismert művészei alkottak itt hosszabb-rövidebb ideig. Eredetileg kőfaragó műhely volt az idén száztizenöt éves épület belső udvarában. A ház Seenger Béla építész tervei alapján készült a XIX. század végén, velencei palotákat idéző romantikus homlokzattal. Az egész háztömböt átszelő udvar egykor a József utcától a Tavaszmező utca 6.-ig tartott. A kerti ösvény helyén vasúti sínpár feküdt, melyeken a kövek szállítása zajlott. A Seenger-műhelyben faragták annak idején a Parlament, a Szent István-bazilika és a Magyar Tudományos Akadémia köveit. A kőfaragó műhely később Budára költözött, és a műtermeket bérbe adták szobrászoknak. Munkálkodott itt többek között Maróti Géza, Róth Miksa, Gádor István, Csorba Géza, Mikus Sándor, Pátzay Pál, Ferenczy Béni és Kós Károly is.

„A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől.” Így kezdi Mircea Eliade ma már klasszikusnak számító művét, A szent és a profánt. Megállapításai szerint minden vallás ismer olyan helyeket, ahol az isteni, a szent megnyilvánul. A történelem során az ilyen kitüntetett tereket meg is jelölte az ember, ide emelte templomait, kolostorait, így emelkedtek sorra az Istennel való találkozás nagyszerű építményei szerte a világon. A kereszténység számára a kezdetektől magától értetődő volt, hogy templomai építésénél minden technikai tudását latba vesse, és igyekezzen olyan szépet létrehozni, amilyet csak tud. Így váltak a középkori Európa legnagyszerűbb alkotásaivá a katedrálisok, kolostoregyüttesek. Ahogy múlt az idő, a templomok mellé várak, kastélyok és paloták épültek, melyek már nagyobbak és magasabbak voltak az Istennek szánt hajlékoknál. Manapság pedig már annak is tanúi lehetünk, hogy az, ami egykor a szent megnyilvánulásának, a „teofániának” a helye volt, valami teljesen más funkciót kap.

Végy egy jó szakácsot, töltsd meg jókora adag lelkesedéssel, adj hozzá egy elvált feleséget meg egy kamaszodó fiút, rázd össze némi munkahelyi és magánéleti konfliktussal, s tálald frissen, enyhén fűszerezve. Jon Favreau tuti receptből dolgozott legújabb filmjének elkészítésekor, az eredmény pedig egy igazi mosolygós gasztromozi lett, melynek bérelt helye van minden nyári moziszezonban.