Szerzetessorsok a kommunista diktatúrában
Száz éve született Sándor István szalézi vértanú, akit egy éve avattak boldoggá. E kettős jubileum ismét ráirányítja a figyelmünket azokra, akik a II. világháború befejezése utáni években életüket adták hitükért, egyházukért. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében megtartott Hatalmasok és engedelmesek című konferencia előadói a vértanú és hitvalló szerzetesekről beszéltek.
M. Kiss Sándor történész, akinek szakterülete a negyven éven át tartó kommunista diktatúra időszaka, bevezető előadásában a korszak néhány jellemzőjét ismertette. „Az állam és a nemzet története vizsgálható-e értékek mentén?” – tette fel a kérdést. Szent István korától az állam függetlensége – ez tekinthető ebben az esetben a csúcsértéknek – és az egyén szabadsága; a tulajdonviszonyok szabadsága és a hit gyakorlásának szabadsága tartozott azon legfőbb értékek közé, amelyeknek megléte és foka jól jellemezte az adott időszakot. Általában elmondható, hogy a társadalomban az érték megvonása tudatosította annak fontosságát.