Aranyvirág

Szerző:

Az idén Tatabányán rendezték meg a Százszorszép Fesztivált, a fogyatékossággal élők országos kulturális seregszemléjét. Az eseményen elsősorban színpadi produkciókkal (vers, színdarab, zenei előadás) szerepeltek a sorstársak, de a hagyományokhoz híven képzőművészeti tárlat és irodalmi pályázat is kapcsolódott a rendezvényhez. Az utóbbira mintegy hetven írás érkezett.

Jó embert nevelni

Szerző:

Beszélgetés Pécsi Rita neveléskutatóval, művészetpedagógussal

 

Lélekmozgás-, kötődés-, bizalom-, szövetség- és eszménypedagógia. Ezek alkotják Uzsalyné Pécsi Rita Josef Kentenich atya pedagógiai rendszerére épülő módszertanának öt főrészét. Kentenich atya – az idén százéves Schönstatt mozgalom alapítója – nevelői gondolkodása és gyakorlata korát megelőzve olyan irányokat jelölt ki, amelyeket ma messzemenőkig alátámaszt a modern neveléstudomány vagy az agykutatás. Mindezek mellett egyszerű szemléletmódot nyújt, melynek segítségével megoldást találhatunk mindennapi nevelési, önnevelési és életvezetési problémáinkra. Erről beszélgettünk Pécsi Ritával, aki maga is gyakorló szülő, pedagógus és önnevelő feleség.

Új Ember-szerelem

Szerző:

Felhívás házaspároknak

 

A hetvenéves Új Ember apróhirdetési rovata számtalan szolgálatot tett olvasóinak az elmúlt évtizedekben. Kereshető és található: lakás, albérlet, állás, gyermekvigyázó, nyelvtanár, pszichológus, restaurátor, hogy csak a leggyakoribb címszavakat említsük.

Fotópályázatunk nyertesei

Szerző:

Lapunk november 16-i számában ismét fotópályázatot hirdettünk, ezúttal két kategóriában.

Az I. fotópályázat a Közösségi csoportok őszi-téli élményei címet viselte. Erre a pályázatra sajnos nagyon kevés kép érkezett.

Az élet szolgálata

Szerző:

Magukra maradt fiatal lányok, gyermekükkel egy anyaotthonban

 

„Hát neked meg ki az anyukád?” – nézek rá a tündéri, fekete bőrű, bongyor, egyévesforma kislányra. „Én vagyok” – válaszol egy ébenfekete hajú, hófehér bőrű, bájos fiatal nő, illetve lány. Alig húszéves lehet. Ebéd készül a Lea Otthonban, az édesanyák együtt postorkodnak a konyhában, a kicsik pedig körülöttük csibészkednek. Budapesthez közel vagyunk, de nem mondhatom meg, hol, a lakók egy része ugyanis védelemre szorul. Fiatal anyák élnek az intézményben, akik egyedül is vállalták gyermeküket. Ide menekültek, mert nincs hol lakniuk, nincs miből megélniük, nincs mellettük a családjuk, és magukra hagyta vagy bántalmazta őket a párjuk. Itt biztonságban lehetnek, együtt a gyermekükkel, és új életet kezdhetnek.

Fény a sötétben

Szerző:

Szabadulás a drog fogságából – beszélgetés Szőke Ádámmal

 

„Éjszakai buszon aludtam, nem fürödtem, nem ettem asztalnál. A szupermarketbe mentem enni, ahol többször le is buktam. Elveszítettem mindenemet, a lakásomat, a páromat, a kisbabámat. Egymást követték a csapások: meghalt az öcsém, majd a babánk elvesztése után kábítószetúladagolás miatt kétszer is újra kellett éleszteni. Ekkor elkezdtem fölélni minden pénzem, drogom” – meséli Szőke Ádám, ez a huszonnyolc éves, életerős férfi. A fiatalember a mélységek után – Teréz anya nővérei és Roska Péter atya segítségével – az olasz alapítású Cenacolo közösségben töltött közel három évet. Ádámmal a közösség szigorú és egyenes útjáról, a múlt mélységeiről és a jelen küzdelmeiről beszélgettünk.

Fájdalomba zárt múlt

Szerző:

Takács Ferenc mártír plébánosra emlékeztek

 

A délvidéki magyarság 1944. őszi drámája nagyrészt ma is feltáratlan és kibeszéletlen – hangzott el december 9-én, amikor emlékhelyet állítottak Takács Ferenc mártírhalált szenvedett péterrévei plébánosnak. Szürke, esős idő, a decemberi sötétség beburkolja az emberi tekinteteket a település mindenszentek tiszteletére szentelt templomában. Vajon ki mire gondol most? A jelenlévők közül a legtöbben már éltek azon a szörnyű őszön, télelőn, másoknak szülei vészelték át a Tito-partizánok bevonulását – a kegyetlen és értelmetlen halál bevonulását.