Lk 1,26–38

A hegyi beszédben Jézus egy nagyon fontos kijelentést tesz, amely a zsidó liturgiához való viszonyáról is szól: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem” (Mt 5,17). Jézus hívő és hitéhez hű zsidó emberként teljes szívével, és „lélekben és igazságban” (Jn 4,23) vesz részt a zsidó liturgia különböző eseményein, mind a zsinagógákban, mind a templomban. Éli a zsidó liturgiát, s önmagában és minden cselekedetében be is teljesíti azt. Ez húsvéti misztériumában mutatkozik meg a leginkább: húsvéti vacsorája, majd az azt követő kivonulás, kivezetés a bűn és a halál „Egyiptomának” uralmából a szabadságra és az örök életre beteljesíti a mózesi pászkaünnepet.

Advent negyedik vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözlet (Lk 1,26–38). Máriát Gábriel angyal köszönti, aki valaha tudtul adta Dániel prófétának, hogy még hetven évhét, és elérkezik a Fölkent, a Messiás (Dán 9,21. 24). Gábriel angyal most bejelenti, hogy elérkezett az idő, a Magasságbeli Isten elküldi Fiát a világ üdvözítőjéül. Ezért is ismétli újra és újra a lukácsi gyermekségtörténet: „amikor beteltek napjai” (Lk 1,26. 57; 2,6. 22). A Zakariásnak adott angyali üzenettől Jézus templomban való bemutatásáig, amikor „belép szentélyébe az Úr” (Mal 3,1), összesen négyszázkilencven nap (azaz hetven hét) telik el. A Zakariásnak adott üzenettől a Máriának adott üzenetig hat hónap, a Máriának adott üzenettől Jézus születéséig kilenc hónap, Jézus születésétől a bemutatásig negyven nap. Betelt az idő!

A karácsony előtti vasárnap, amit a nyugati világban aranyvasárnapnak neveznek, a mi karácsonyi készülődésünket is bearanyozza. Hogyne tenné, amikor az ünnepi fő énekben már ezt énekeljük: „Krisztus születik, hogy előbb elesett képmását fölemelje.” Milyen gyönyörű megfogalmazása ez a karácsony lényegének! Jómagam mindig kihallom belőle a bizánci egyház atyáinak kedves gondolatát a „megfordított teremtésről”.

December 27.

A IV. században élt asszony életét tanítója, Szent Jeromos egyik leveléből ismerjük. A regényes életutat Nicholas Patrick Wiseman westminsteri bíboros-érsek könyve tette a nagyközönség számára is ismertté. Fabiola történetét azóta filmben és képregényben is feldolgozták.

De mit tudunk pontosan a Rómában született asszonyról? Fabiola egy régi és gazdag patríciuscsalád gyermeke volt. Első férjétől a római jog szerint elvált, majd az egyházi törvénynek ellentmondva másodszor is megházasodott. Második férje azonban korán elhunyt, ami megrendítette és Isten felé fordította Fabiolát.

Lk 2,22–40

Lukács szelíd lelke a harmóniát kedveli. Míg a többi evangélista azt mondja el, hogy az ószövetségi választott nép, a zsidók nagy része elutasította Jézust, Lukács inkább azt emeli ki, hogy voltak az ószövetség korában nevelkedett jámbor, hívő zsidók is, akikben már működött a Szentlélek, hittel felismerték Jézust, az Üdvözítőt, és nagy szeretettel befogadták őt. Ilyen volt az a két öreg, akik a mai evangéliumban szerepelnek: Simeon „az igaz és istenfélő férfi”, akit a Szentlélek vezetett és ösztönzött, és Anna, az özvegy prófétaasszony, aki szinte állandóan a jeruzsálemi templomban tartózkodott, imádkozott és böjtölt. Mária és József szintén teljesítik, sőt túlteljesítik az ószövetségi törvény előírását: nemcsak az anya számára előírt áldozati szertartást végeztetik el, hanem a gyermeket is elhozzák a templomba, hogy „bemutassák az Úrnak”, ami nem volt előírva.

A római liturgia történetéből

„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19). Máté elbeszélésében Jézus a missziós paranccsal búcsúzik tanítványaitól.Az evangélista szerint a Szentháromság nevében kiszolgáltatott keresztség a hitre jutás döntő mozzanata. Elválaszthatatlan az egyház missziós tevékenységétől, amellyel a Föld végső határáig elviszi az örömhírt: Jézusban elérkezett az üdvösség.