Erdő Péter bíboros szentelte meg a Sziklatemplom új harangját március 1-jén

Hamarosan harang költözik a budapesti pálos kolostor tornyába, hogy a szerzetesek 1951-es elűzése után több mint hatvan évvel ismét imára hívja az élőket, sirassa a holtakat és megtörje a villámokat. A hatvan kilogramm súlyú harangot ott helyezik el, ahol 1934-ben – a pálosok visszatelepülésekor – tizennyolc harang hangján csendült fel a „Boldogasszony Anyánk” ősi magyar himnusz.

Az MKPK és a MEÖT nyilatkozata

Közös nyilatkozatot adott ki a koppenhágai merényletekkel, valamint az egyiptomi keresztények líbiai kivégzésével kapcsolatban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa február 24-én.

Szomorúan értesültünk arról, hogy február folyamán ismét ártatlan emberek estek a terror áldozatául. Imádságainkban hordozzuk az áldozatokat és szeretteiket, különösen is könyörögve a hitükért kivégzett keresztény testvéreinkért. A leghatározottabban elítéljük a bármilyen vallás, eszme, világ nézet nevében elkövetett erőszakot, és azt, hogy vallási meggyőződésükért üldözzenek, végezzenek ki embereket.

Hazánkban szolgáló indiai misszionáriusok osztották meg egymással tapasztalataikat február 26-án az Indiai Kulturális Központban Budapesten. Az esemény Malay Mishra indiai nagykövet kezdeményezésére jött létre.

Tavaly az indiai függetlenség ünnepén, augusztus 15-én született meg a rendezvény ötlete, melynek megszervezésével Malay Mishra nagykövet a budapest-pestszenterzsébeti Szent Erzsébet-főplébánia káplánját, Mahimai Raj Anthonyt bízta meg. A rendezvényen Madassery Sebastian, a Pápai Missziós Művek igazgatója ismertette a verbiták magyarországi küldetését, amely nemrégiben kiegészült a cigánymisszióval. Jövőre nagy ünnepre készül a verbita közösség: száz éve lesz annak, hogy az Isteni Ige Társaságának misszionáriusai jelen vannak Magyarországon.

Száz év missziókért (5.)

Aki őszinte, az szinte mindig elégedetlen magával, és aki mer „tükörbe nézni”, az megtapasztalja, hogy életén végigfut, ha nem is okvetlenül a bűnök, de az Isten és az emberek elleni hibák hosszú láncolata. Így Szent Pállal együtt szakad fel benne a sóhaj: „Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?” (Róm 7,24)

Pál és mi is tudjuk, Krisztus az, aki megváltott minket, és ha bocsánatot kérünk, minden bűnökért elégtételt ad. Az emberben mégis megvan a vágy, hogy valamilyen formában határozottabban kinyilvánítsa töredelmét, bűnei feletti fájdalmát. Nálunk, európai katolikusoknál ez mélyen összefonódott a hústilalommal és a böjttel. De mit jelenthet a pénteki hústilalom, vagy az evés korlátozása annak az embernek, akinek legfeljebb „sátoros ünnepekkor” kerül az asztalára húsétel? Például a filippínóknak, akiknek többsége a tengerparton lakik, és szinte mindig csak halat eszik? Vagy az új-guineaiaknak, akik napról napra csak édesburgonyát fogyasztanak? Hogyan böjtöljön egy ilyen ember? Így válnak a kultúrák sokféleségének hatására a bűnbánat aktusai is oly sokfélévé. Ezek közül tekintsünk meg kettőt.