„A sorsom találkozott a vágyaimmal”
Ruszt örök Évája: Fekete Gizi – Minden esetben kockázat, valahányszor a köztelevízió megnyitja archívumát. Olykor nagy fölfedezésekre nyílik alkalmunk, máskor dédelgetett legendáink foszlanak szerte: az idő kikezdi egykor ünnepelt előadások érvényességét. Ruszt József rendezései ma is lenyűgöznek. Nemrég az ő zalaegerszegi Tragédiájával köszöntötte az m3 a magyar dráma napját. Aki szakrális színházról, szertartásjátékról beszél, legjobban teszi, ha eme harmincéves, vidéki előadást választja viszonyítási pontként. Ruszt örök Évája, Fekete Gizi ma sem lép színpadra anélkül, hogy mestere képe ott ne állna biztatásul öltözőasztalán. „Csodálatos színésznő” – vallotta meg róla őrzött személyes emlékeit nem is olyan rég a magyar kritikusok atyamestere, a pótolhatatlan Koltai Tamás, amikor a Fekete Gizi Öreg hölgyéről írott beszámolómra válaszolt.
