A szabadságharc utáni nemzeti depresszióból felocsúdó Magyar Tudományos Akadémia jól fogalmazó, szépen író titkárt, vagy a korabeli néven „titoknokot” keresett.

Arany János születésnapjára

Ocsenás Katalin, Gárdony és Agárd település, de voltaképpen az egész Velencei-tavi régió kulturális életének fáradhatatlan „nagyasszonya” jóvoltából jutott el hozzám ez a rendkívül érdekes és a nagyon következetes székesfehérvári és Fejér megyei szellemi értékmentésről tanúskodó kiadvány. Főszereplője nem más, mint az egyik leghíresebb magyar vadász és vadász író, Széchenyi Zsigmond sógora, s olykor baráti vadásztársa, Esterházy László.

Tönkre lehet-e tenni egy életet, a magunkét vagy a másét, akár véletlenül? Ha minden a javunkra válik, a jó és a rossz is, akkor miért nehéz bocsánatot nyerni, még ha adni sikerül is? A régi város visszafogottságában nagyszerű, realista történet, igazi lélektisztító mozi. Minden benne van, amiért egy szívhez szóló hollywoodi film szerethető, de kimaradtak az unalmas klisék, és a semmitmondó szépelgés.

Nem feltétlenül kell posztmodern alapvetésekben gondolkodnunk a világról és önmagunkról ahhoz, hogy olykor úgy érezzük, menthetetlenül összekeveredik mindaz, ami körülöttünk és bennünk zajlik.