(Új) rege a csodaszarvasról
Nemerey Péter: Csodaszarvas

 

 

„Ott a szarvas, mint a pára,
Köd előtte, köd utána –
Míg az ember szélyelnézne,
Szemök elől elenyésze.”

(Arany: Rege a csodaszarvasról)

 

Szökkenő, szépséges szarvas,
királya magyar vadaknak,
meglehet, vesztes leszel,
csaholó kutyák érnek el,
füled repeszti rekedt hallali
(még csak messziről hallani!)
de ez még az a pillanat,
amelynek győztese te vagy,
láthatjuk ugrásra kész, nemes,
fény szegélyezte testedet,
honi erdőd még híven elrejt,
sötét jövőd csak puszta sejtelem lehet,
amikor majd egy mohó, szomjas töret,
téged űző vadászok kaján gallya issza be véredet.

Hány csodaszarvas
végezte, s végzi
a mi földünkön így,
ne számlálgassuk, maradjon miénk a hit:
Szalonta sárral annyiszor megdobált,
mégis mindvégig sugárzó szülötte
(üldözött szarvas sokszor maga is!)
fénykoszorús, örök regét
hagyott ránk, igazat, s igazit.