A béke világnapján, január 1-jén a Sant’Egidio közösség fáklyás felvonulásra és ökumenikus imádságra hívott minden békét kereső, jóakaratú embert Budapesten és Pécsen. Budapesten, az Egyetemi templomban tartott imaórán Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök mondott beszédet.
Erdő Péter bíborossal ünnepelte a felszentelés tizedik évfordulóját a budapesti Boldog Salkaházi Sára-templom közössége december 27-én. A hívek egész napos szentségimádással készültek a hálaadó szentmisére. Gazdag tíz évért mondtak köszönetet vértanú névadójuk emléknapján.
A Katica Könyvműhely egyik fő profilja a gyermekek hitéletének elmélyítése mellett az egészségnevelés, s ezen belül az egészséges táplálkozás segítése.
Az Amerikai Egyesült Államok filmipara csak úgy ontja magából a mozifilmeket. Mindenfélét – vérben úszó háborús drámákat, szellemesnek nem igazán nevezhető vígjátékokat, horrorba hajló sci-fiket, megaszuperhős-produkciókat, atmoszferikus gengsztertörténeteket vagy éppen hátborzongató thrillereket. Közös pontot találni ebben a rengetegben igen nehéz. Ám ha figyelünk, ráakadhatunk azért néhányra. Észrevehetjük például, hogy milyen sok amerikai filmben mutatják be különös érzékenységgel az apaságot, az apai szerepeket.
Alapítását ünnepelte a Szociális Testvérek Társasága január 5-én Budapesten, a káposztásmegyeri Szentháromság-templomban. „Küldetésben járunk” – ezzel a mottóval mutatták be, hogyan élik meg karizmájuk megvalósulását a mindennapokban. Az ünnepen Erdő Péter bíboros tartott útmutató előadást.
Szent István vértanú ünnepén, december 26-án Varga László kaposvári megyéspüspök diakónussá szentelte Koszoru Péter papnövendéket a nagykanizsai Jézus Szíve-templomban.
„Békesség e háznak! És minden lakójának!” – így szól a köszöntés vízkereszt táján, amikor a keresztény családoknál lakásszentelést tartanak. Mire való ez a szokás, és miért jó házszentelőt tartani? A házszentelés az úgynevezett szentelmények körébe tartozik: olyan szent jelek és hozzájuk kötődő imák ezek, amelyek jelzik Isten cselekvését, és előkészítik lelkünket annak befogadására a különböző élethelyzetekben.
Évekkel ezelőtt külföldön járva egy baráti találkozóra voltam hivatalos. Amikor megérkeztem a húszlakásos társasház elé, akkor szembesültem vele – azóta már tudom, az országban másutt is ez a szokás –, hogy a kapucsengőn nincsenek nevek, csak számok. Telekommunikációs eszköz híján nem tudtam mást tenni, mint hogy egyesével végigcsöngettem a lakókat, így jutottam el a találkozóra.