„Senki nem hitetlen”

„A vallás ürügyén gyilkolni – szemben áll az iszlám előírásaival” – ezzel a kijelentéssel kezdődik az Iszlámábádi nyilatkozat, amelyet a pakisztáni ulémák (egyházjogtudósok) tanácsának ülésén írtak alá január 6-án.
Az egész országból több mint ötszáz imám írta alá a dokumentumot, amely egyértelműen elítéli a kisebbségekkel szembeni erőszakot és diszkriminációt, s arra szólít fel, hogy tartsanak tiszteletben minden pakisztáni embert, vallási hovatartozásától függetlenül. Ez nem kis lépés egy olyan országban, ahol a fundamentalisták kegyetlenül támadják a kisebbségben lévő vallások és felekezetek tagjait, különösen a keresztényeket, az ahmadikat (az indiai iszlám vallástudós, Mirza Ghulam Ahmad követőit) és a síitákat. A káromlási törvényt gyakran önkényesen, a vallási kisebbségek üldözésének eszközeként alkalmazzák. Ami még inkább rendkívülivé teszi a nyilatkozatot, az a mellékletként csatolt határozat, amely nyíltan hivatkozik Ászja Bibire, a káromlási törvénnyel való visszaélés emblematikus áldozatára.
A 2009. június 9-én letartóztatott katolikus asszonyt bizonyítékok nélkül ítélték halálra, azzal az ürüggyel, hogy megsértette Mohamed prófétát. 3241 napig tartották fogva, mígnem a legfelsőbb bíróság tavaly október 31-én meghozta a felmentő ítéletet. A Tehrík-i-Labbaik elnevezésű pakisztáni iszlamista mozgalomhoz kötődő szélsőséges csoportok azonban nem adták fel a küzdelmet, és perújrafelvételt kértek. Ezzel kapcsolatosan kéri az ötszáz imám az igazságügyi minisztériumtól, hogy abszolút prioritásként vizsgálják meg az esetet, és „ismertessék a közvéleménnyel a törvény szerinti igazságot”.
Szakértők szerint a perújrafelvétel csupán formalitás, hiszen ismét ugyanazok a bírák járnának el az ügyben, akik egyszer már meghozták a felmentő ítéletet. Amíg azonban ez nem történik meg, addig Ászja Bibi sorsa bizonytalan marad: már kiszabadult a börtönből, de kénytelen titkos helyen rejtőzni, a hatóságok szigorú felügyelete mellett. Ez utóbbiak igyekeznek megvédeni őt a halálát kívánó szélsőségesektől. Az asszony csaknem három hónapja arra vár, hogy megkapja a vízumot, ami feljogosítja az ország elhagyására: ez az egyetlen lehetősége, hogy valóban szabadon élhessen, még ha száműzetve is. Egyelőre azonban kevéssé valószínű, hogy a hatóságok a legfelsőbb bíróság ítélethozatala előtt kiadják neki a vízumot.
Az imámok azt kérik a bíróságtól, hogy mihamarabb hozzon ítéletet. A nyilatkozat hét pontban, nyíltan vizsgálja a terrorizmus kérdését. Kimondja: nem csak az áll szemben az iszlám előírásaival, hogy a vallásra hivatkozva ártatlan embereket gyilkolnak meg, hanem az is, hogy egy vallási csoportot vagy szektát hitetlennek bélyegeznek, és tagjait megfosztják az alkotmányos jogaiktól csak azért, hogy mások a saját kulturális, vallási előírásaik szerint élhessenek az országban. Ezért kifejezetten elítélik az állítólagos „hitetlenek” bírói eljárás nélküli halálra ítélését és kivégzését, ami különösen gyakori a káromlással megvádoltak esetében. A dokumentum aláírói emellett határozottan állást foglalnak a gyűlöletre buzdító szórólapok, internetes felszólítások és a radikális ulémák által kibocsátott fatvák (vallásjogi határozatok) ellen is.
A dokumentum – elismerve, hogy Pakisztán soknemzetiségű és multikulturális ország – hangsúlyozza, hogy a kormánynak kötelessége „megvédeni a nem muszlimok életét és tulajdonát”, valamint szent helyeiket. A nyilatkozat kiemeli annak fontosságát, hogy a terrorizmus ellen alkalmazzák a nemzeti akciótervet, 2019-et pedig olyan évvé nyilvánítja, amelyben meg kell szüntetni ezt a súlyos társadalmi problémát. A terrorizmus tavaly legkevesebb 595 ember halálát okozta.

Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Avvenire

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..