Romapasztorációs konferencia Egerben – Az MKPK migrációs irodájának szervezésében idén mintegy százhúsz, a cigánypasztorációban tevékenykedő roma és nem roma világi, pap és szerzetes osztotta meg egymással tapasztalatát, és kereste a megoldást a felmerülő és folyamatosan jelen lévő problémákra Egerben.
Holper Emerencia Agnéta nővér – „Édesapám nővére húszévesen lépett be az Isteni Megváltóról nevezett nővérekhez. Nagyon jó ápolónővér volt. Valószínűleg ennek köszönhetem, hogy én is követni akartam a példáját. Heten voltunk testvérek, Fertőszentmiklóson éltünk, amely színkatolikus település volt. A szüleim azt mondták: a fiúknak muszáj tanulniuk, de a lányok taníttatására már nemigen telik. Én tanulni akartam. Tizennégy évesen kerültem a soproni zárdába, három évig tanultam, majd tizennyolc évesen beöltöztem – emlékszik szépen induló szerzetesi hivatására a nővér.
Szent Ambrus püspök és egyháztanító (December 7.) – 340 körül született a mai Trierben, keresztény római családban. Később Milánó kormányzójaként megakadályozta a zavargásokat a katolikusok és az ariánusok között az új püspök megválasztása alkalmából. Ekkor közfelkiáltással őt választották meg, noha még csak katekumen volt. 374. november 30-án keresztelték meg, és december 7-én szentelték püspökké. Küzdött a pogányság és az arianizmus ellen, a szegények igazi atyja volt, sőt, a császárral szemben is védelmezte az egyház jogait. Az úgynevezett ambrozián liturgiának volt elindítója, amely mind a mai napig él Milánóban és környékén. 397. április 4-én halt meg Milánóban, ereklyéi a Szent Ambrus-bazilikában vannak.
„Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) A világosság a jó cselekedetekben nyilvánul meg, a keresztények jó cselekedetei által ragyog fel.
A vietnami katolikusok jubileuma – A lakosság kilenc százalékát kitevő, mintegy hétmillió hívővel a második legnagyobb vallás a katolikus. Befolyása a vietnamiak életére tagadhatatlan.
Közösségi liturgikus életünknek van egy visszatérő, nagyon kedves és mindnyájunk által igényelt formája: a szentségimádás. Azért is fontos számunkra, mert ez másféle találkozás Jézus Krisztussal, mint a szentáldozás. Ezért is viseli Az Eucharisztia tisztelete címet ez a fejezet.
Húszéves a kárpátaljai ferences misszió – Majnek Antal püspök a hívek körében A nagyszőlősi katolikus óvodában A gyógyszerínség idején – Papp Tihamér atya munkatársával a misszió „gyógyszertárában” Mindjárt egy félreértést kell eloszlatnom – kezdte Majnek Antal munkácsi püspök, amikor Budapesten a kárpátaljai ferences misszió történetére emlékeztek november 28-án, a Margit körúti Tamás Alajos Közösségi Házban.
„Az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában” – olvassuk Szent Lukácsnál. Az evangélista nem ír semmit arról, hogyan is történt ez az esemény, mit is tartalmazott ez az isteni szózat. Csak arról tudósít, hogy Keresztelő János hallgatott az isteni indításra, s bejárta a Jordán egész vidékét. Bejárta, hogy megismertesse az Istenre szomjazó emberekkel a szózat tartalmát, hogy szívükbe vésse: közel van az Isten! Ő már elindult felénk, s most nekünk is lépnünk kell felé. Ő már kopogtat, nekünk meg kell hallanunk, és ajtót kell nyitnunk. Ő már jönni akar, nekünk pedig egyengetni kell az ösvényt, hogy ne állhasson semmi a találkozás útjába.